Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról 144 Találkozásukra eddig nincsen adat. Alexy, mint ahogyan a többi negyvennyolcas értelmiségi is, a polgári forradalom után i-vel kezdte írni a nevét. A szobor előképe Vayerné szerint Barabás 1846-os tusrajza, amelyről Tyroler József az ismert acélmetszetét készítette az Összes költeményekhez. A költő 1846-1847- ben hordta azt a keskeny francia, mások által spanyol szakádnak nevezett arcdíszt, amelyet Jankó János is rárajzolt, ezek szerint nem autentikusan, a dagerrotípiáról készült rajzára. A szobor értéke, hogy megelőzi az 1870-es évek lobogó Petőfi-kultuszának túlzó ábrázolásait, amelyek csak a nagy pillanatok idejének költőjét mutatták be, a magányt is kedvelő, meditáló, kissé szomorkás, elmélyülésre vágyó alkotót kevésbé. Alexy épp ezt az időszakot ragadta meg, a forradalom és szabadságharc előtti, az esztétikailag legmagasabb szintű verseket alkotó Petőfit. A kézirat A költő/író autográfjában megmaradt mű szolgál-e kiegészítő információkkal a nyomtatott változathoz képest? Természetesen igen. A kézirat őrizheti a mű elkészülésének fázisait, a szöveg esetleges változatait, tükrözi a szerző lelkiállapotát az alkotás időszakában, bár ez utóbbinak elemzése részben már kívül esik az irodalomtörténet kutatási területein. A Nemzeti dal kézirata két példányban is megőrződött. Rendelkezünk azzal az 1848. március 15-én, a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán még ma is álló, Länderer és Heckenast nyomdájában fejből leírt változattal, amit azért kellett a költőnek sebtében elkészíteni, mert az eredetit otthon felejtette a Dohány utcai lakásban. A nyomdánál várakozó tömeg és a nyomdász is sürgette Petőfit, aki a refrén ismétlődését csak jelezte a versszakok mögött. Ez a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött másodpéldány, az első az Országos Széchényi Könyvtárban van, ez lehet az otthon hagyott kézirat, amelyen + jel alatt az alábbi áthúzott megjegyzés olvasható: „E költemény buzdította márczius lökén a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a seminarium terén (most már 15dik márczius tere), végre a nyomda előtt, mellyet erőszakosan elfoglaltunk, a hatvani utczában (most szabad sajtó utcza). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki legelőször.”15 Mindezek a körülmények - ha a kéziratot csak nyomtatásban olvassuk, a jegyzetekkel ellátott kritikai kiadás kivételével - homályban maradnak. Ha azonban ismerjük a költő kéziratait, választ kaphatunk arra a kérdésre is,
