Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Gyűjtemények
143 színű bőrűnek is. Nyilvánvalóan a felmenők délszláv ágának nyoma. Berecz Károly írja: „Az arckép, melyet nejének hátrahagyott holmija közt találtak, a negyvenes évek elején készült primitív daguerreotyp - reám, megvallom, megdöbbentő hatást tőn, mintha a nyomtalanul eltűnt a maga eredeti alakjában lépett volna elém. E bánatosan lehajtott fő szemlélésével, tekintetével, melyben egész lelke ki van fejezve, nem győztem betelni.”9 A 19. század utolsó évnegyedében - mintha csak a régen porladó költő fricskája volna, aki bizonyára nevetett volna az arcvonásain tűnődő egykori barátain - maga a pozitív kép lappangott, csak a róla készült fénykép - Klösz György fényképész 1879-ben készített retusált fényképe10 - és az arról Jankó János grafikus, Székely Bertalan festő által készített rajzok voltak ismeretesek. Az eredeti fémlemez 1948-ban került elő Rózsa György kutatásai eredményeként. 1956-ban Escher Károly fotóművész rendbe hozta az ezüst-oxidtól megfeketedett dagerrotípiát, majd az arról készített fényképet retusálta - másfél évtizedig ezt tartották Petőfi hiteles fotójának. A legutolsó jó minőségű papírképet az 1970-es években Flesch Bálint, a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori fotósa készítette a dagerrotípiáról, ugyanő alkotta meg a dagerrotípia másolatát, mely állandó Petőfi-kiállításunkon látható. El kellene végezni az ősfénykép <§. Qdigitális elemzését, minden bizonnyal újabb részletekkel gazdagítaná a port- qQ rét. A szakirodalom korábban 1847 elejére datálta az ősfénykép keletkezését, azzal a „kedves” fordulattal, hogy a költő valószínűleg Szendrey Júliának szánta azt. Fotótörténeti és viselettörténeti adatok alapján Szentmártoni Szabó Géza 2000-ben megállapította, hogy a munka 1845 nyarán készülhetett.11 Ezt erősíti meg Jókai nyilatkozata is 1879-ből: „én Petőfit abban a korszakban, a mikor ez a daguerreotyp keletkezett, egyszer sem láttam. Ez az ő Csokonai viseletének korszaka. Mutatja a rojtos nyakravaló, mely világosan kivehető [...], holott én Petőfit soha nyakravalóval nem láttam; mindig szélesen kihajtott inggallért viselt.”12 Jókai leírásából csak a nyakkendő igaz, a mente nem, a Csokonai korabeli mentét korábban hordta, a felföldi útjáig. Tehát a kép az 1845-ös felföldi út után készülhetett.13 Az első Petőfi-szobor Az első szoborábrázolást, Alexy Károly munkáját (1850) Vayerné Zibolen Ágnes muzeológus fedezte fel.14 Alexy Károly 1835-től a bécsi művészeti akadémián tanult minden anyagi támogatás nélkül. Barabás Miklós által ismerhette meg Petőfit, hiszen a festő segítségével költözött haza Magyarországra. RATZKY RITA I Az irodalmi múzeum lehetőségei a Petőfi-kutatás
