Cséve Anna: Az irodalom emlékezete. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról (Budapest, 2008)
Múzeum és emlékezet
AZ IRODALOM EMLÉKEZETE I Tanulmányok az irodalmi muzeologiáról 104 PALKÓ GÁBOR Irodalom - múzeum - internet Ha azt a problémakört szeretnénk körbejárni, milyen új szereplehetőségek közül választhat (vagy más megközelítésben: milyen szereplehetőségek által meghatározott) a múzeum intézménye a 21. században, az egyik első nehézséget talán az absztrakció szintjének megválasztása okozza. Amikor a kortárs korszak-, média- és társadalomelméletek a szakmai reflexióban megjelennek, ideértve a munkahelyi és az intézményközi diszkussziókat egyaránt, leggyakrabban az elvonatkoztatás olyan szintjét választják, amely szinte előírja a sommás, nemegyszer közhelyes fogalmazást, az apóriák helyett a tézisek előszám- lálását, nemegyszer vázlatok, listák kevéssé argumentativ formájában. Amikor ellenben a múzeum átstrukturálódó praxisát, az új médiumok „integrálódását” mutatják be (érdemes már most élni a gyanúperrel: integráció és médium ösz- szeférhet-e egyáltalán), a fenti tézisek ismétlései mellett nemegyszer puszta ismertetőket, technikai vagy felhasználási leírásokat kapunk. Nem véletlen, hogy Derrida Mal d’Archive című kötetének angol megjelenése kapcsán az egyik recenzens így kezdi bírálatát az Archivaria című folyóiratban: „A legtöbb gyűjteményező (archivist)1 ma érthető módon úgy hiszi, az archiválás intézményei és programjai mindinkább a stratégiai tervezéstől, az anyagi forrásoktól és a technológiai tudástól függnek. A folyamatosan nyomasztó gyakorlati gondok mellett aligha tartják védhetőnek, hogy időt szánjanak a filozófiai reflexióra.” Pedig a teória és a praxis kölcsönviszonya feltehetőleg akkor a leggyümölcsözőbb, ha, Derrida kifejezésével élve, invaginális viszonyban állnak, kölcsönösen áthatják és destabilizálják egymást. E paradox, egymást kimozdító kölcsönviszony színre vitelére teszünk a következőkben kísérletet. Irodalom és múzeum Két olyan fogalom kerül itt egymás mellé, amelyek bármelyikének meghatározása szimpóziumok sorának adhat elegendő vitaanyagot, a konszenzus re
