Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

szenvedéseidben; ugyanakkor megint csak azt mondom, hogy erőt kell venned magadon, önmagad fölött kell győzelmet aratnod, mert hát meggyőződésed, hogy ameddig el kellene jutnod, s ameddig jogod volna eljutni, arra nem vagy képes. Egy Foscolo-idézettel felelsz erre... O, Zambra helyében én nem adtam volna a kezedbe Jacopo Ortis utolsó leveleit. A te lelkiállapotodban ez felkavaró olvasmány lehetett. Tévednék talán? S aztán miért értékeled magad ennyire alul? Miért gondolod azt, hogy megvetést érdemelsz? S végül miért mondod azt nekem, hogy «azt hiszem, ha melletted volnék, úgy bánnál velem, mint a többiek»? Miért jutnak eszedbe ilyen eretnek gondolatok? O, drágám, drágaságom, valószínűleg el sem tudod képzelni, hogy vigyáznék rád, mennyire csodálnálak és imádnálak, ha szerencsém volna magam mellett tudni téged, én, aki a távolból is, anélkül, hogy valaha láttalak volna, annyira, de annyira csodállak és szeretlek! S az, hogy ennyire megértelek (amin csodálkozol), nagyrészt a te érdemed; mert legelső leveleidtől kezdve őszintén föltártad előttem magad, olyan ártatlanul, amilyen te magad vagy, amilyen a te jóságos, tiszta és szeretettel teli lelked. Ezt a lelket kerestem én egész életemben, ezt a lelket dédelgettem elmémben-képzeletemben ifjúságom óta, s végül benned megtaláltam: de mikor? ó, amikor már túl késő! amikor közel a vég! [...]

Köszönöm, hogy tudósítasz a meglepetés-cikkről, amelyet Zambra készít számomra. Jól tetted: köztem és közted nincs helye titoknak; most én is elárulom neked, hogy Zambra téged is szeretne meglepni azzal, hogy átadja neked az én János vitéz-fordításom nyomtatott változatát. Említettem már neked, hogy Erődi hamarosan megegyezik az ügyben a Franklin Kiadóval. Azóta meg is egyezett, s néhány napja megkaptam az egész mű nyomdai levonatát, ezt kijavítottam és vissza is küldtem. Közben Zambra barátom azt írta, hogy ne szóljak róla neked, vagyis tégy úgy, mintha nem tudnál annál többet, mint amit Erődiről mondtam. O úgy számított, hogy karácsonyra vagy legalábbis Újévre elkészül a mű. De ez nehezen valósulhat meg. Ami pedig Zambra cikkét illeti, én is úgy teszek, mintha semmit sem tudnék, bár ő is elszólta magát, s ez alapján kitalálhattam szándékát. Aztán kért tőlem néhány ifjabb kori fényképet, küldtem neki hármat; ezekből kettő neked is megvan, a harmadik, a legrégebbi, nincs. Ám, hogy őszinte legyek, szerintem nem jól veszi ki magát, ha az én arcképem a nagy Költőé mellett szerepel; azt hiszem, ezzel magabízónak és hiúnak tűnhetek, holott én sokkal szerényebb vagyok annál. Jól tetted, hogy odaadtad neki a két képet: nem mondhattál nemet, udvariatlanság lett volna megtagadnod tőle; de a leveleimet oda ne add!, nem akarom, hogy bárki is elolvassa őket. Mondd neki azt, hogy nem őrződ meg őket, mondd azt, hogy nincs bennük semmi érdekes, ezzel egyébként igazat is mondasz.

Közeleg a karácsony. Ha a posta rendesen jár, ezt a levelet 24-én, karácsony előestéjén kapod meg. Mit kívánhatnék neked, drágám? Azt hiszem, nincs a világon akkora jó dolog, amekkorát én neked kívánok! Karácsony

81