Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
napján is írok majd, és aznap fogok tőled bocsánatot kérni valamiért, amihez szükségem van szíved minden jóságára. O, Isten veled, lelkemnek drága, semmihez és senkihez sem hasonlítható barátnője. Rád gondolok minden reggel, amint fölkelek, minden este, amikor nyugovóra térek, úgy tekintek a te drága arcképedre, mint az alázatosan hívő leány a Madonnáéra. Isten veled. Légy boldog: én nagyjából megvagyok, fájdalmaim hol föltámadnak, hol meg alábbhagynak. Isten veled még egyszer, ex toto corde Beppo. N". 85 ’907. december 25. szerda. Én legkedvesebb, drága barátnőm! Karácsony napja van, délelőtt 11 óra. Nem sokkal ezelőtt kaptam meg pénteki leveledet. Nem vagyok nagyon jól, nem tudok hosszú levelet írni, ám ugyanakkor azt sem hagyhatom, hogy anélkül teljen el ez a nap, hogy elküldeném neked legszeretetteljesebb üdvözletemet, legszívélyesebb jókívánságaimat, legforróbb köszönetemet. Ünnepnap van, és rendszerint ünnepnapon búskomorság gyötör, bár éppen most úgy érzem - és úgy is van valóban -, édes eny- hületet hozott számomra leveled. Köszönöm! A gondolat, hogy egy olyan jó és drága lélek, mint te, ilyen hűen és ennyi szeretettel emlékezik meg rólam, kellemes vigaszt nyújt számomra a szomorú magányban, melynek terhét ünnepnapokon még nyomasztóbbnak érzem. Még egyszer szívből köszönöm. Ma egész nap rád gondolok, s így nem érzem magam egyedül. Te is, drágám, ezen a napon gondolj rám kicsit, sőt, sokat, még ha nem érkezett is meg csütörtöki levelem és a csomag... O, drágám, megbocsátasz nekem, miként legutolsó levelemben kértem? Tedd meg nekem ezt a szívességet: mondd, hogy megbocsátasz! Ugyanabban a ládában, amelyben tőled jött, küldtem neked négy üveg bort, kóstolóul a Nap földjének, szülőföldemnek boraiból. Nem ezek a vidék legerősebb borai, hiszen errefelé igen tüzes borok teremnek; sőt a két üveg muskotály és az úgynevezett calabrese kimondottan édes borok, arra gondoltam, hogy egy ifjú hölgy bizonyára nincs hozzászokva az erős borokhoz, s nálatok a legerősebb alighanem a Tokaji lehet. Mondd el majd, milyennek találtad ezeket a borokat, de azt mondd meg hamar, hogy megbocsátottad nekem ezt a merészséget, amelyre ragadtattam magam. Egészen más ajándékkal szerettelek volna meglepni, egy hozzád méltó ajándékkal; de hát, drágám, ugyan mit küldhetnék én neked innen, a szobám négy fala közé bezárva, hiszen ha egy tűre van szükségem, akkor is meg kell bíznom valakit, hogy beszerezze nekem... Meg aztán az is bosszant, hogy sokat kell majd fizetned a vámért, de itt nem lehetett előre kifizetni. Én egyébként nem fizettem sokat: 1,25 lírát mindössze. 82
