Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

írni neked, tollba mondanám; de ezt csak akkor tenném, ha nagyon-nagyon rosszul volnék, mert mindazt, amit mondani akarok neked, kizárólag én magam akarom elmondani: ezért hát ha eltelik néhány nap - miképpen most is - anélkül, hogy levelet vagy lapot kapnál tőlem, ne hagyd, hogy eluralkodjanak rajtad a legszörnyűbb kételyek: lehetnek annak más, az egészségi állapotomtól független okai is, nagyon megbántanál, ha egy pillanatig is azt hinnéd, hogy az én szándékaimon múlik az egész. Mindjárt bebizonyítom, hogy újabb leveleim időbeni célbaérése rajtam egyáltalán nem múlik. Tudnod kell, hogy levelezéseimről egy kis naplót vezetek, ebben dátum szerint följegyzem az érkezett és az elküldött leveleimet. [...] Bárhogyan is legyen, képzelheted, mennyire elkeserít kétkedésed, s mennyire bosszant, ha netán elveszett egy-egy levél. Hát hogyne. .. csak Isten a tudója, hogyan szegezem magam ide az íróasztalhoz amilyen gyakran s amilyen hosszan csak tudom... s aztán a posta csak fogja magát és elveszíti a leveleimet! S mindenekfölött az a gondolat bosszant és irritál, hogy a leveleim olyasvalakik kezébe kerülhetnek, akik nem ismernek vagy csak felületesen ismernek engem, s egész egyszerűen bolondnak tartanak, mert én őszintén föltárom előtted a szívem, olyan bensőséges érzülettel írok neked, amelyet korom és reménytelen helyzetem ismeretében bárki őrültségnek tarthat.

Elővettem még egy lapot, de már nem tudom megtölteni: könnyedén ész- reveheted, hogy sietősen írok, mert azt szeretném, ha ez a levél rögtön elindulna. [...]

Este elalvás előtt iszom egy kortyot a te Tokajidból4'; ám két óra elteltével fölébredek, s attól kezdve nincs alvás: reggelig forgolódom, s nem tudok megfelelő testhelyzetet fölvenni, olyan heves fájdalmaim vannak. És szüntelen, szüntelen rád gondolok, drágám, szép álmokat kívánva neked. Utolsó előtti leveledben leírtad a napirendedet, de nem végig; 18-i levelemben én is leírtam neked az enyémet, ugyanebben elküldtem a szobám rajzát is, csak hogy fogalmad legyen a bútorok és a könyveim elhelyezéséről, s arról, hogy milyen utat kell megtennem az ágy, az íróasztal és a karosszék között. Talán ez a levelem nem jutott el hozzád? O, mennyire, mennyire sajnálnám! Ebben talán még a szokásosnál is jobban kiöntöttem a szívem.

Tégy meg valamit a kedvemért, drágám: ne írd többé, hogy nem akarod, hogy hosszasan írjak, ne írd ezt nekem többé, kérlek! Ismétlem: ahhoz igen siralmas állapotban kell lennem, hogy ne írjak neked! Mondtam már, hogy szeretnék a kedvedre tenni, hogy naplót akarok írni kizárólag neked; most már azt is elmondom, hogy hozzá is fogtam, éppen azon az október 5-i napon kezdtem bele, amikor erre kértél; mindennap írtam pár sort - kivéve azt a négy napot, amelyet ágyban fekve töltöttem -, miképpen legutóbbi levelemben említettem. Ha képes leszek rá, folytatom, legalábbis azt remélem, hogy sok napon át nem kell majd megszakítanom az írást. Isten veled, drága, 41

41 A szerk. kiemelése.

75