Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
retném, de képtelen vagyok rá! Ezt írod: «egymáshoz ily közel álló lelkek között nincs már helye semmilyen köszönetnek»; így hát nem is mondok köszönetét ezért a tegnap este érkezett újabb ajándékért; csak ennyit kérdezek: miért? miért okoztál vele magadnak kényelmetlenséget? Ami pedig még a köszönetnyilvánítást illeti, tanítsd meg nekem, mi más módon fejezhetném ki az irántad érzett végtelen hálámat; valahányszor megszületik az elmédben egy velem kapcsolatos újabb gondolat, azonnal véghez is viszed... s ha a szavakon kívül nem tudsz velem más kifejezésmódot megtanítani, engedd meg, hogy jobb híján legalább szavakban kimutassam előtted, amit érzek. Köszönöm hát, teljes szívemből köszönöm! A bor több mint kitűnő: tegnap lefekvés előtt ittam belőle néhány kortyot. Ismertem ezt a bort, ugyanis kóstoltam már egyszer - sok évvel ezelőtt - Torinóban: egyszer, azaz egy este: igen, szép ifjúságom egyik víg estéjén. Most, hogy ismét a számban éreztem a bor ízét, eszembe jutott az az este: az is a te érdemed hát, hogy emlékezetembe idézted a távoli múlt egyik boldog pillanatát... [...] Délután 4 órakor Folytatom az írást, noha sűrű felhőtömeg borítja félhomályba a szobát. Fölkeltem a karosszékből, melyben immár harmadszor egy órahosszára lehajtottam a fejem. A karosszékbe tétettem a párnát dobozostul. Ha fejem ezen a puha, kedves párnán pihen, ugyanaz a meghatottság vesz erőt rajtam, mint az első alkalommal: érzem, hogy leikeink összefonódnak. [...] Az írás, a tanulás - ha képes vagyok bármelyikre - mindig megkönnyebbülést hoz számomra, mert ezekben az órákban legalábbis részben megfeledkezem végtelen boldogtalanságomról. Az meg, ha neked írok, mint már mondtam, legkedvesebb foglalatosságom; vagyis hacsak szenvedéseim meg nem gátolnak benne, folytatom azt a csakis neked szóló naplót, melyet még aznap, 5-én kezdtem el, leveled hatása alatt, melyben ezt írtad: «naplót kellene vezetned». f _] Küldök egy vázlatos rajzot, melyet ma délelőtt készítettem a szobámról. Ha megfejted (nem nehéz), el tudod képzelni a mindennapos környezetem. A rajz hátoldalán leírom, hogyan töltöm a mindennapjaimat. Isten veled. Nem kérem tőled, hogy szeress, tudom, mennyire szeretsz, s nem kevésbé szeret téged a te Beppód. 72