Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

dolkodsz. Más tanácsot is szeretnék adni neked: fogékony vagy, sokat tanultál... alkoss valamit, élénk, friss képzelőerővel vagy megáldva, miért hagynád, hogy művészi hajlamaid a tétlenségtől elhaljanak? Ha versírásra nem vállalkozol is, írhatnál költeményt prózában. Nosza... kezdj bele egy fantázia-elbeszélésbe, egy novellába! Ha meg komolyabb próbára akarod tenni magad, annál jobb! Egyelőre vedd elő újra a latint, de ne hanyagold el az én szép nyelvemet sem, s ehhez jobban használhatod Franceschi könyvét, mint Petrarcát, amelyet tegnap küldtem, mert amaz könnyebben elsajátítható. Petrarca Canzoniere'jét megemlékezésül küldtem első évfordulónkra: tudom, hogy emlékeztetésre nincs szükséged, mert az a nap ugyanúgy kitörölhetetlenül megőrződött a te emlékezetedben, mint az enyémben. Ismered (ó, bizonyosan!) Petrarcát?

«Che Amore in Grecia nudo e nudo in Roma D’un velo candidissimo adornando Rendea nel grembo a Venere celeste...»:*

ezek a szép sorok Foscolótól valók, hát Foscolót ismered-e? [...]

Azt hiszem, többször is mondtam már neked, de még egyszer elismétlem: minden aggodalom nélkül, teljes bizalommal kiöntheted nekem a szíved, s mindig megírhatod, mi bánt, anélkül, hogy attól félnél, elszomorítasz; anélkül, hogy ezt mondanád: «gyötör a lelkiismeret, mert kiöntöttem neked szívem minden fájdalmát», stb. Nem drágám, mert ha én is ugyanígy gondolkodnék, egy szót sem szólnék a szenvedéseimről. S akkor... miféle barátság... miféle szeretetteljes bensőséges érzés volna a miénk? [...]

Nunc et semper a tiéd.

N°. 71

’07. október 18, péntek délben

Drágám, drágaságom!

Tegnapelőtt este vettem kézhez 11-én kelt leveledet, és éppen tegnap ilyenkor kaptam meg a négy üveg Tokajit tartalmazó csomagot. Tegnap nyomban nem tudtam írni neked; [...] s most egy kicsit meg kell erőltetnem magam, hogy az íróasztalnál tudjak maradni, s ebéd előtt és után befejezzem ezt a levelet. Elnézed nekem, ugye, ha nem lesz olyan hosszú, ahogyan sze* Ugo Foscolo: Dei Sepolcri, uo. 177-179.

„... és te adtál szüléket / s édes beszédet ama Kalliopé-ivadéknak, ki Hellasz s Róma pőre / szerelmét, könnyű fátyolát ráfuvallva, / égi Vénusznak emelte ölébe...”. Síremlékek. Rónai Mihály András fordítása.

71