Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

1907

N°. 19

Noto, ’907. I. 8.

Drága Barátnőm!

Tegnapelőtt (5-én) vettem kézhez 30-án kelt kedves, szeretetteljes levelét, az elmúlt év utolsó üdvözletét. Hányszor és hányszor elolvastam! S mindany- nyiszor egyszerre édes és bús gondolatok leptek meg, s azon vettem észre magam, hogy könnybe lábadt a szemem - nekem, aki a legszörnyűbb kínok kö- zepett sem sírok immár! Mindjárt tollat ragadtam, hogy válaszoljak, hogy én is átadjam magam annak az édes, bensőséges hangulatnak, hogy szerény szavaimmal megpróbáljak némi vigaszt nyújtani Kegyednek, hogy kifejezésre juttassam őszinte és tiszta szeretetemet, hogy lelket öntsek Önbe, mert a sorok között azt is kiolvastam, amit Kegyed nem írt le; ám tekintetem ismét levele zárlatára esett: «Magam sem olvasom újra ezt a levelet - írja - s kérem, Ön se hozza szóba». Letettem a tollat, hátradőltem a karosszékben, s egyre csak e szavak jártak a fejemben, úgy döntöttem, mielőtt írnék, megvárom következő levelét. De nem tudtam úrrá lenni a türelmetlenségen, a késztetésen, hogy ismét szóba elegyedjem Önnel. így hát ma reggel ismét itt ülök az asztalnál, újraolvasom kedves levelét és írok... és... itt tartok most... Annyi mindent szeretnék mondani Önnek, de eszembe jutnak azok a befejező sorok, s elhessentem az írás gondolatát... Hasztalan! - mondom magamban, az újabb levéllel előbb megvárom inkább az Ön üzenetét.... hiszen mielőtt a 30-án kelt levelére válaszolnék, föl kell tennem Önnek egy kérdést, nevezetesen: Mondja meg őszintén: írhatok én Kegyednek szívem szerint? Hagyatkozhatom én arra a szívből jövő, bensőséges, bizalmas hangra, mely makulátlan szerete- temből fakad? Leveleimet egyedül Ön olvassa, vagy a házbeliek közül valaki más is beléjük pillanthat? Milyenek az Ön otthoni körülményei... szabadon küldhet és kaphat leveleket? Azért kérdezem mindezt, mert nem szeretném, ha a szavaimban megnyilvánuló érzelmeimet, sőt, a szívemben lakozó szenvedélyt valaki félreértelmezné és őrültnek nevezne. Nagyon kérem, válaszoljon ezekre a kérdésekre! Azt hiszem, mára - déli fél egy van - már abbahagyta a zongorázást. Most szeretetteljes kézszorítással zárom soraim, jó ebédet kívánva. Isten Önnel!

37