Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
N“. 15 Noto, ’906. XII. 24. Délután fél négy van, esik, s szinte vaksötét van; mégsem akarok késlekedni a válasszal, hogy köszönetét mondjak az örömért, amelyben részesített. Délben éppen ágyban feküdtem s nem akartam fölkelni, bár szépen sütött a nap. Jött a postás és bekísérték egészen a szobámba, mert egy ajánlott levél átvételét kellett aláírnom. Aláírtam s elfordultam, de nem sokkal később látni akartam, mi érkezett, s elkértem a küldeményt. Megláttam az ajánlott levelet, fölismertem rajta a Kegyed írását, s felbontottam. O, drága barátnőm, nincs szó az örömre, melyet éreztem. Azon nyomban föl akartam kelni. Az öröm, hogy erősebb fénynél nézhettem a fényképét, mint amilyen az ágyamig ér el, erőt adott, hogy felöltözzek, noha még láz gyötört, elfeledtette a fájdalmaimat, fölkeltem, s egészen két óráig egyre csak néztem a fényképét. Aztán itt, a karosszékben elfogyasztottam szokásos ebédemet, miközben képe végig itt volt mellettem. Majd pihentem egy órát, s nem akartam tovább halogatni, hogy kifejezzem, megírjam Önnek, milyen hatalmas öröm ért. Igen, drága Margherita, Kegyed igazán elérte mindazt, amit akart. Kegyed óriási felüdülést szerzett számomra, Kegyed egy boldog nappal ajándékozott meg. Teljes szívemből köszönöm. Ismétlem, köszönöm, de nem találok megfelelő szót, hogy lelkem háláját kifejezzem. Ezerszer legyen áldott. Miért mondja azt, hogy sovány és csúnya? Ez hazugság, de még ha igaz volna is, mit számítana! Én a lelkét szeretem, amely szép, csodaszép! Olyan sötét van, hogy nem látom, amit írok, s el sem tudom olvasni, amit eddig írtam, de okvetlenül azt akarom, hogy ez a levél induljon el még ma este, s mielőbb hírül adja Önnek, hogy életem egyik legszebb karácsonyestjét töltöm majd Kegyedre gondolva, miközben nézem az ágyam mellett elhelyezett fényképét. Hogylétemről nem is mondok semmit. Legutóbbi levelemben írtam róla, s ezt a levelet, sajnos, éppen holnap kapja meg, egy olyan napon, amelyen semmiképpen sem illendő barátainkat szomorítani. Másfelől pedig, tegnap érkezett meg levelezőlapja, mely arra figyelmeztetett, hogy óvatosabbnak kell lennem szenvedéseim részletezésében, mivel Ön a szívére veszi őket és sokat gyötrődik miattuk. Még egyszer köszönöm, köszönöm. Önre gondolok, mára jó estét kívánok, holnapra pedig szép karácsonyt. Ó, mennyire, mennyire szereti önt barátja, Giuseppe Cassone18 Ó, Margherita! Ó, én édes Barátnőm! Köszönöm! 18 Cassone ehhez a levélhez is mellékeli azt a szonettet, amelyet már a ‘906. november 10-én kelt leveléhez is mellékelt. Cfr. 6. számú levél (1906). 34
