Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Drága Barátnőm!

N°. 14

Noto, ’906. XII. 21.

Nagyszerű! Legutóbbi levelét egy Petőfi-sor olasz fordításával kezdi «Esik, esik, esik».'7 Itt is egyfolytában esett több mint öt napon át; kicsi a világ! s ha Ön azt hiszi, hogy ez az örök tavasz hazája, téved: az igaz, hogy a hőmérséklet sosem süllyed nulla fok alá, a hó is ritka, egyébiránt nekünk is van részünk hidegben, ugyanis a mi házainkban nincs se kályha, se kandalló. Ma szépen süt a nap, s fölkeltem néhány órára, kihasználom ezt az időt, hogy röviden írjak Önnek: igen, röviden, mert hosszan tényleg nem tudok, nincs erőm ülni a széken. Legutóbbi rövid levelemben, melyet, talán Zambra barátom barátságát és szívességét kihasználva egy neki címzett levél mellé csúsztattam be, arról írtam, hogy nem érzem jól magam, s hogy úgy érzem, heves roham tör rám. így is lett: napokon át nem tudtam fölkelni az ágyból, s a láz még most sem hagyott el. Mondanom sem kell, hogy semmivel sem tudok foglalkozni: szenvedek! elmondhatatlanul szenvedek és senki sem segíthet rajtam, s vigaszt sem nyújthat. «Men duro é il male che riparo non ha?»* *. Leopardi- nak ez a felkiáltása tolul az ajkamra, valahányszor valaki azzal vigasztal, hogy jobb beletörődnöm sorsomba. Látja, hogy igazam van, amikor mindig Leopardi gondolataival azonosulok! Éppen most adtam postára Önnek egy könyvet, Leopardi Dalok című kötetét. Kérem, fogadja el tőlem emlékül. [...] Mielőtt el nem felejtem, ismét válaszolok egy kérdésére. Nem ismerem sem Reviczky verseit, sem a Farkaséit, [...] s most már az időnek s az egészségnek egyaránt híján vagyok ahhoz, hogy újabb költőket tanulmányozzak, valamint a látásom sem engedné: Petőfi marad számomra mindenkor a legkedvesebb, ha külföldi szerzők műveit olvashatom.

Köszönöm, hogy ilyen aprólékos részletességgel beszámol foglalatosságairól, s hogy ilyen melegen érdeklődik az enyéim felől. [...]

Szeretettel G. Cassone.

17 Olaszul: Piove, piove, piove. Cassone magyarul idézi az 1844-ben keletkezett Petőfi- verset.

* Leopardi: Bruto minore vv. 35-36, Brutus minor, Radó Antal fordítása: „Hát nem fáj kínod, hogyha nincsen írja?”

33