Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

éves volnék. (A lelkem még mindig ifjú, mintha 22 éves koromban, életem virágában járnék). A lelkem érzi, hogy képes még szeretni, végtelenül szeretni, de fájdalom, sosem kóstolhatja meg a szerelmet. Ebből következik aztán, hogy teljes szívemből átadom magam annak, aki egyetlen szeretetteljes szót szól hozzám. Egyetlen szó boldoggá tud tenni, hiszen többet nem várhatok senkitől és nem is adhat nekem senki.

Sokat írtam, s nem is veszek elő újabb lapot, ma már nem volna hozzá erőm, hogy teleírjam. Azt hiszem, ennyi elég is, hogy elmondhassam (miképpen Ön írta nekem): «Már, már tudja, ki vagyok», legalábbis ami a bensőmet illeti, a másik kérdésére, hogy mivel töltöm az időmet, majd legközelebb válaszolok.

Ám eszembe jut, hogy levelében szerepel még egy kérdés, s nem szeretnék késlekedni a válasszal.

Azt kérdezi tőlem, ki az a két hölgy, akikhez barátság fűz, s akik kedves szavaikkal olykor szomorúságom enyhítik. Ó, ne legyen féltékeny, de ne ám, mert féltékenységének nem volna alapja! [...]

Most már valóban elég, bocsásson meg, hogy ilyen hosszasan fecsegtem olyasmiről, ami végül is az Ön számára nem érdekes.

Küldök egy szonettet, amelyet valamelyik álmatlan éjjelemen írtam Önnek s remélem, nem veszi tőlem tolakodásnak.

Kérem, tolmácsolja legnagyobb megbecsülésemet és üdvözletemet az Ön rajongva szeretett petite-mére-jének, M. Reichnek, s ha találkoznék vele, az én kedves Zambra barátomnak is, engem pedig őrizzen meg kedves, szeretetteljes barátságában, melyre, remélem, érdemes vagyok.

Szerető barátja G. Cassone

Hirsch Margit Kisasszonyhoz14

Io guardo la tua effige, o Margherita, e in un dolce pensier rimane assorta La mesta anima mia: parmi che in vita T’abbia altra volta, almen ne’ sogni scorta.

Qual terso specchio la tua fronte porta Fulgente l’ideal ehe t’arde e incita,

E la santa bonta che altrui conforta Nella sembianza tua tutta é scolpita.

14 Cassone magyar nyelvű címet ad Hirsch Margithoz szóló szonettjének.

27