Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
ba; így mindig velem lesz. Hanem ez az Önről készült négy fénykép nem nagy művészi értéket képvisel; bizonyára pillanatfelvevő kamerával készültek, s biztos vagyok benne, ezek a beállítások nem emelik ki Önt kellőképpen. Ettől függetlenül értékesek számomra, mert bepillantást engednek a dolgozószobájába, s ha lehunyom a szemem, olyan, mintha ott jártam volna. S ezek a képek arról is árulkodnak, hogy Ön tanulmányokkal tölti az idejét, amit már akkor is megsejtettem, amikor művelt hölgynek neveztem; de arra nem engednek következtetni, miféle tanulmányokat is folytat. Úgy vélem, irodalommal és zenével foglalkozik, erre a könyvszekrényen lévő képek engednek következtetni, valamint a zongora, s ami finom lélekként mutatja be Önt számomra, az Canova Amor és Psychéjének kópiája, mely a könyvszekrény középső polcán áll. Örülök, hogy ismeri az én kedves Zambra barátomat, akinek, remélem, még ma sikerül írnom egy rövid levelet, miután jó ideje nem kapok tőle újabb üzenetet. Látja, nem is szóltam ma a szenvedéseimről. Nem akarok elszomorítani egy olyan érzékeny lelket, mint az Öné, de Weiss nur Gott wie ich leide!'2 Ne feledje, ígért nekem magáról egy szép fényképet: ne feledje, hogy nagy-nagy szeretettel gondolok Önre, ne feledje, hogy csodálatánál sokkal inkább vágyom a megbecsülésére. Odaadó barátja G. Cassone Délután 4 óra Éppen az imént érkezett egy képes levelezőlap az én kedves Zambra barátomtól. Ezt írja: «Örülök a jó, kedves, művelt és szép Ghitával kötött levelező-barátságnak». Ó, tudtam én már, hogy Ön jó, kedves és művelt és szép! Kérem, ha alkalmasint találkozik a kedves Zambra professzorral, szívélyesen szorítson vele kezet a nevemben. Néhány napja írtam neki. Még egyszer hódolattal üdvözlöm. N°. 4 Noto, ’906. okt. 29. Kedves barátnőm! Ön tehát megengedi, hogy ezzel a gyöngéd megszólítással illessem? Tiszta szívből köszönöm! De hát miért írt nekem magyarul? Jó néhány nyelvet ismerek ugyan, de a sajátomon kívül egyetlen más nyelven sem tudok kiejteni egy szót sem, 12 12 «Csak Isten a tudója, mennyit szenvedek!» 22
