Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

kaimat lel rá, hogy ír nekem, miként szívből remélem, kérem, szerezzen örömet azzal, hogy levelét hozzám hasonlóan írja alá... azaz

Szerető barátja Giuseppe Cassone

P. S. - Bocsásson meg, hogy csúnyán írok. Egy karosszékben heverek (mivel nem tudok az íróasztalnál ülni), vagyis meglehetősen kényelmetlen helyzetben írok.

N°. 2

Noto, Szicília, ’906. okt. 22.

Kedves, mélyen tisztelt Kisasszony!

Heves fájdalmak gyötörnek ezekben a napokban; mégsem akarok késlekedni az írással, legalább röviden válaszolok nagyon kedves levelére. Ön oly finom és kedves, már-már zavarba ejt, alig találok megfelelő szót, hogy köszönetét mondjak. Levelével együtt megkaptam a Rivista modernát, amelyet már ismertem, s amelyben Reich Imre nagyszerű Petőfiről szóló cikke szerepel, Melanie R. asszony10 remek fordításában, akit ugyan nincs szerencsém ismerni, de mivel az Ön igen kedves barátnője, kérem, tegye meg, hogy köszönetét mond neki a nevemben a rám vonatkozó megjegyzéséért. Ez a megjegyzés bizonyára nem szerepel Reich könyvében. Hogyan is fejezhetném ki Önnek hálámat azért a figyelmességért, hogy volt szíves megismertetni velem Dr. Reich II successo déllé nazioni című művét, amely teljesen új számomra? Gondolkodjék csak el, s képzelje maga elé mindazt, amit mondani és tenni szeretnék, hogy hálatelt lelkem föltárhassam Ön előtt.

Addig is kérem, hagyja el leveleiből azt a magasztos „Nagybecsű Uram” megszólítást, s szóljon hozzám bizalmasabb hangon, mivelhogy csodálatra nem vágyom, s már azt is tudom, keveset érek: ugyanakkor mindennél hőbb vágyat érzek a szeretetteli baráti kapcsolatok iránt, mozgásképtelenségem ugyanis távol tart a világtól és messzi barátaimnak élek: egyetlen szeretetteljes dicsérő szó nagyobb vigasz számomra, mint száz csodáló sor.

Levelében, noha kértem, semmit sem ír Magáról, tanulmányairól, foglalatosságairól. Netán tolakodónak tartotta érdeklődésem? S az a másik kérés,

10 Melania Reich Hirsch Margit fogadott anyja volt, miután ez utóbbi még kislányko- rában elveszítette édesanyját. Hirsch Margit anyusnak hívta az asszonyt, s ez a becéző megszólítás petite-mére-ként tér vissza a Cassonéval folytatott levelezésében, illetőleg ritkábban (ahogyan Cassone emlegeti) mamminaként. A két nő között gyöngéd, szeretetteljes barátnői viszony alakult ki. Melania ugyanis idővel Margit legközelebbi barátnője és hűséges társa lett.

20