Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

Drágaságom, édes Margitom!

N°. 344

’909. június 3. szombat, délelőtt 11 óra.

Miközben a vonatod Reims felé fut, én alighogy fölkeltem az ágyból, máris leültem az íróasztalhoz, hogy egy kicsit beszélgessek veled, de csak egy kicsikét, igazán! Ugyanis képtelen vagyok félóránál többet fönt lenni. Az Istenért, ne ijedj meg! Már ennyit sem lett volna szabad elárulnom mostani szenvedésemről, hiszen levelemet valószínűleg 10-én kapod meg, a neved napján, mely alkalomból szívem tengernyi boldogságot kíván neked. [...]

Egyetlen dologra szeretnék most válaszolni a leveledből. Ezt írod: „Beppóm, nem tetszik nekem, hogy sírsz, miközben a leveleimet olvasod”. O, drágám, drága Gyöngyöm!... Azt hiszed, hogy a fájdalom könnyeit ontom leveleid olvasása közben? Nem, drágám, dehogy! Megkönnyebbülök ezektől a könnyektől, enyhületet hoznak számomra, legszívesebben mindig sírnék. És most Isten veled!... Látod, miközben leírom ezt a szót, máris elered a köny- nyem. Nem, nem akarok istenhozzádot mondani. Visszafekszem, és gondolataim veled maradnak. így is van, már fél tizenegy: még nem érkezhettél meg Reimsbe, még a vonat ablakából nézed a szép tájat, süt a nap, de a vonat ro- bogása keltette szél enyhíti a meleget. Bocsáss meg, ha mai levelemmel elszomorítottalak. Bocsáss meg, drágám, bocsáss meg a te

Beppódnak.

N°. 346

’909. június 10. csütörtök (Corpus D.), délelőtt fél 12. Drágám, imádott szentem!

Hol vagy most? Hová küldhetem leggyöngédebb, legszeretetteljesebb gondolataimat; a hozzád szóló himnuszt, ó, kedvesem, mely ma reggel a szívemben zeng? Hol lehetsz most? Nem tudom... S lelkem száll, repdes ide- oda Németország felett téged keresve, kutatva egyre, s ó jaj, nem talál... Jártál már Eisenachban? Láttad Wartburg várát? Netán most éppen Weimarban vagy? Nem tudom, nem tudom bizonyosan... De bárhol is vagy ebben a pillanatban, drágám, fogadd legmelegebb jókívánságaimat, a leghőbb vágyat, melyre emberi lény képes az elméjében szüntelenül jelen lévő, számára egyetlen személy iránt. Fogadd, kedvesem, legforróbb kívánságomat, légy boldog, jusson számodra osztályrészül az a boldogság, amelyre méltó vagy, lelkem Gyöngye, s légy áldott az asszonyok között, a nap minden órájában ezerszer és ezerszer áldott! Az elmúlt napokban kaptam meg 4-én kelt leveledet, me193