Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)

Levelek

lyet este 11-kor írtál - ez volt a párizsból küldött utolsó leveled aztán egy képeslapot a reimsi katedrálissal, egy másikat Luxemburgból, melyen csak ennyi állt: Margitod, s amelyet M. is aláírt, most, alig félórája pedig egy újabb luxemburgi lapot kaptam tőled, melyet reggel hatkor írtál. Köszönöm, drágám, teljes szívemből köszönöm ezt a szüntelen, odaadó gondoskodást, köszönöm! Ha most itt volnál (ó, elérhetetlen boldogság!), a kebledre hajtanám szegény fejem, és egyre csak sírnék (nem, nem tilthatnád meg nekem!), és e sírástól megköny- nyebbülnék, hiszen örömömben sírnék, boldogsággal töltene el a gondolat, hogy oly sok szenvedés, annyi kegyetlen csapás közepett is azt az ajándékot kaptam a sorstól, hogy leikeink találkoztak, az enyém a tiédben nővérére lelt, megtalálta azt, akitől egyes egyedül a világon megértést remélhet. [...]

Ezen a fontos ünnepnapon nem tudok virágot küldeni neked, ugye megbocsátod? Június van, erősen tűz a nap, mely annak idején, amikor azt a szörnyű napszúrást kaptam, engem is kiégetett, s hamarosan az egész vidéket fölperzseli. Nincs másom, mint ez a pár virágzó olajág, ezeket küldöm hát neked. Különben olajággal szoktak hozsannázni nagy ünnepeken... Ezzel be is fejezem mára az írást, köszöntelek otthonodban, s remélem, most, az útról megtérve, szerencsésebben alakul életed, mint azelőtt.

Ezerszer csókolom a kezed. Isten veled, drágám; nem ismétlem folyton, mennyire szeretlek; hiszen tudod jól, s nem is kételkedsz szeretetemben soha, soha. Az úgyis lehetetlen, hogy ne gondoljak rád utolsó lélegzetemig, lehetetlen, hogy ne szeresselek. Isten veled, ex toto intimo corde

Beppo.

N°. 349

’909. június 20. vasárnap délben.

Drága, szeretett barátnőm!

[...] Miközben ezt a levelet írom, otthon vagy már: tegnap délelőtt érkezhettél. O, kedvesem, egész éjjel le sem hunytam a szemem, egyfolytában rád gondoltam: követtelek, miközben hazaértél, lelkem egész éjjel ott lebegett jól ismert szobádban. Láttam, hogy a helyére teszel egy-egy tárgyat, leülsz az íróasztalhoz, vagy csinos kis foteledbe, lelki szemeimmel azt is láttam tegnap este, hogy nem túl későn lefekszel kedves kanapédra, melyen bizonyára kényelmesebben aludtál, mint a szállodákban vagy hónapos szobákban az elmúlt esztendő folyamán. Amikor megérkeztél, minden bizonnyal ott várt már 10-i levelem és egy 12-én kelt képeslap. 8-án is írtam egy levelet, csak hogy köszöntselek, ezt holnap este vagy holnapután reggel kapod meg, ha rendesen jár a posta. Megérted hát, hogy most már én is vágyom a te kedves leveledre, a le194