Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
gamtól is kitaláltam, vagyis azt, hogy Elek azért mart belém, hogy azzal őt, Norsát tolja előre. Nevetnem kellett a megjegyzéseken, amelyeket fordításomhoz fűz, képzeld csak, azt veti szememre, hogy olykor túlságosan is hű vagyok az eredetihez, mint például amikor azt írom, hogy Dissi uno e saran due6'. A kottákat, ha tetszenek, tartsd meg emlékül, vagy ha nem tudsz mit kezdeni vele, küldd el Zambrának vagy vissza nekem. De jobb, ha nálad maradnak, még ha nem tudsz is mit kezdeni vele. Tasca jó zeneszersző, négy operát és egy vígoperát írt, Stagno, a tenor és a szoprán Bellincioni énekelték műveit Berlinben nagy sikerrel. Itáliában bezzeg hallani se lehetett róluk! Most már befejezem, pedig annyi mondanivalóm volna még: de hamarosan folytatom. Most szorítom mindkét kezed és ezerszer csókolom. Ha tudnád, gondolataiban csak neked él barátod, B. N". 131 ’908. május 18. hétfő délben Édes Margheritám, drága Gyöngyöm! Mily szép az élet, mily gyönyörű a világ, ha bár messziről is, de a szerelem sugára ragyog! Mosolyog az egész világ! A virágok édesebb, áthatóbb illatot árasztanak, s a zöld lombok közt még jobban cifrázza énekét a madársereg. Látod, kedvesem, akaratlanul is versben írok! Azért van így, mert fölemelted lelkem, visszaadtad neki az álmokat, az álmokat! mert ó, jaj, azokon túl már nem remélhetett, s mégis... álmaiból él. Tegnap ilyenkor éppen arra készültem, hogy írjak neked, úgy éreztem, túl soká késlekedem a veled való beszélgetéssel, meg aztán vágytam is rá, amikor megérkezett a doboz, benne a61 62... Mondd, édes Margheritám, mondd, honnan támadnak ilyen kedves, ilyen gyöngéd gondolataid, mint ez, amelyet e napokban nagy titokban meg is valósítottál? Micsoda elméd, micsoda szíved, micsoda szíved van neked, drágám, drágaságom. Vagyis éppen írni készültem neked, amikor megláttam... aztán nem is tudtam tollat fogni. Hogyan is vonhattam volna el a tekintetem arról a drága tárgyról, szemem egész nap valósággal rászegeződött, még akkor is, amikor éppen nem volt előttem, képe beleivódott a szemembe. Mit is mondhattam volna, hogyan is fűzhettem volna össze akár pár szót is a gyöngéd, édes örömnek abban a buzgásában, melyet a te kedves, drága kezed látványa ébresztett bennem, a kézé, melyet annyiszor szorítottam, melyet ál61 „Egyet mondok, öcsém, kettő lesz belőle” (János vitéz, VI.10. strófa). 62 Hirsch Margit a saját kezéről vett gipszmintát küldte el a szicíliai költőnek. 124
