Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Édes Margheritám! N°. 116 ’908. április 1052, péntek, délelőtt fél kilenc Egy szokás szerint álmatlanul töltött éjszaka után, ma, hajnali öt órakor nem próbálkoztam többé az elalvással, hanem legszeretettelibb gondolataimmal, egész lelkemmel hozzád hajoltam, drágám. Aludtál még, s nem hallottad jöttöm! Talán egy szép álom lebegett tiszta homlokod fölött, s nem akartalak fölébreszteni. De lelkem, mely csöndben gyönyörködött benned, ágyad elé helyezte legforróbb jókívánságait. O, bárha beteljesednének! S amint fölkeltem, máris itt vagyok, hogy e pár sort megírjam neked, itt vagyok, tiéd vagyok egészen! Jókívánságaim a jövőre vonatkoznak, nem azt ünnepük, hogy életedből ismét eltelt egy esztendő. O, milyen balgák is vagyunk, hogy egy elmúlt esztendőért gratulálunk egymásnak, az ifjúság egy újabb elhervadt virágáért! Balgák vagyunk! Szomorkodnunk kellene inkább, meg kellene siratnunk. De hát ez a szokás, ez a megszokás! Különben, drágám, ami téged illet, nem múlt el még a te időd: benned még él, élnie kell a reménynek, hogy tiéd lesz az a boldogság, amelyre jogod van, te még fiatal vagy. Légy erős, drágám, légy erős és remélj! Ma reggel megkapod a virágaimat. O, lehet, hogy elhervadtak! De rögtön tedd őket vízbe, s akkor fölélednek, s a füledbe súgják az édes szókat, melyeket én mondtam nekik, miközben kis csokrokba rendeztem őket. [...] Fél 12. Unokaöcsém látogatása miatt kénytelen voltam félbeszakítani az írást (nem az járt nálam, amelyik Palermóban van, s talán nem jön haza húsvétra). Közben megérkezett drága, égszínkék levélkéd is, benne kedves virágommal, a margarétával. Köszönöm, ezerszer köszönöm! Olvasom a levélkét, és... ó, jaj, jól tettem hát, hogy nem zengtem köszöntőéneket! Szomorú vagy, elhagyatottnak érzed magad még ezen a jeles napon is! O, drága lelkem, pedig mennyire, de mennyire szeretném, hogy vidám légy! Milyen boldog volnék, ha egy órányi, egy percnyi örömmel megajándékozhatnálak! [...] «Doch Treuen gab der kurze Lenz mir nur?»Si O, tudom, tudom én jól!... De a te tavaszod még nem múlt el egészen... Bízzál!... Bízzál!... 52 53 52 Hirsch Margit születésnapja. 53 «Hát csak könnyeket hoz számomra a röpke tavasz?» (német). 109
