Cassone, Giuseppe: Margherita, gyönyörű magyar virágom. Levelek Hirsch Margithoz, 1906-1910 (Budapest, 2006)
Levelek
Versuch’s nur weiter! ohne Bangen! und senke schweigend nicht das Haupt! Wer will und an sein Können glaubt, Wird immer an sein Ziel gelangen!54 Veled vagyok hát, veled leszek egész nap: elfeledkezem magamról és mosolygok. Látod, mosolygok, ahogy kérted! így mosolyom elsimíthatja homlokod redőjét, a szomorúság árnyékát is eltünteti onnan! Most zongorázol... De nem valami vidámat játszol. Játssz, játssz valami mást, kedvesem! Játssz, ó, én nem mondhatom meg, mit: én... nem hallom a zenét! Most abbahagytad a játékot, lecsuktad a zongora fedelét, igen, megérezted bánatom, hogy én nem hallhatom a zenét... Köszönöm! Közelebb megyek hozzád és megsimogatom gesztenyeszín hajad selymét. Hanem... várj, várj csak! Egy kis valóságot... Itt van: elővettem a drága kis tokot: kinyitottam, és hosszan csodáltam a te drága, felbecsülhetetlen hajtincsedet; megsimogattam, megcsókoltam, ki tudja, hányszor, s aztán féltékenyen visszazártam a tokot és eltettem. Köszönöm, köszönöm! O, álmok, édes álmok! Látod, drágám, visszaadtad az ifjúságom! Látod! Felfogod hát, micsoda hévvel tudtam én akkor lobogni! Tedd meg nekem, hogy elégeted egyszer a leveleimet, s tudod, miért?... Ha közönséges személyek kezébe kerülnének, olyanokéba, akik képtelenek úgy megérteni az én lelkivilágom, ahogyan te megértetted... O, hogy kinevetnének! Elég hát! Igen, nekem elég az, hogy te megértetted velem, hogy szívem még mindig képes a heves szenvedélyre, s elég, hogy ez az egész szenvedély csak érted ég. Bármennyire is... ó, még egyszer mondom... hasztalan számodra ez a szenvedély. A csillagodnak hívsz. O, drágám, drágám! Ezzel a hanyatló csillaggal nem, nem érheted be!... Fiatal vagy még. Neked a Napra van szükséged. S remélem, kívánom, hogy a szép Nap hamarosan virradjon fel számodra! [...] Megvigasztalódtál egy kicsit, drágám? Isten veled. Ebéd után leülök majd a karosszékembe, fejem a te drága párnádra hajtom, és nem akarok mást estig, csak rád gondolni, fantáziálni, álmodni!... Kedvesem, szeretettel csókolja tiszta homlokod a te Beppód. 54 «Hát keress, keress tovább! ne félj! Ne hajtsd le beletörődve fejed! Akit erős szándék hajt s aki hisz erejében, Mindig eléri célját!» (német, nyersfordítás). 110
