Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 13. Egészség és betegség. A homeopátia mint nézetrendszer és gyakorlat
738 13. EGÉSZSÉG ÉS BETEGSÉG voslás számára, amelyben a spekulációra, a deduktív megközelítésre való készség a leíró kísérletező megközelítés mellett továbbra is eleven maradt. A vitacikkekben a mai olvasó számára sokszor követhetetlenül heterogén módon felsorakoztatott tények és megfigyelések, minthogy az ember bizonyos „erkölcsi idomokkal” - hajlam, képesség, ösztön - születik, s ezek befolyásolják cselekedeteit, értelmének hatókörét, majd a századvégre öltenek határozott alakot, válnak rendszerezett ismeretté a szociológia, a pszichológia, a viselkedés- és a társadalomlélektan számos irányzatában, s közvetlenül hatnak a pedagógia vagy a büntetésvégrehajtás területén. Ezzel a folyamattal, az új, nehezen megmagyarázható jelenségekkel való szembesülés élményét fogalmazza meg Kölcsey a Levelek a mesmerizmusról címen ismert írásának bevezetőjében.1715 A század húszas éveire az orvostudomány specializálódásának megindulása, a korszerű szakképzés, az egyedi esetek tudományos közlése, az ún. orvosi esetleírás elfogadottá válása, az emberi testben zajló folyamatok bizonyításának igénye átalakította a gyógyítás gyakorlatát is, de egyben eltávolította egymástól az orvosi kart és a laikusokat. Ennek mintegy ellenhatásaként jelennek meg azok az elméletek, amelyek az embert nem csupán testi tüneteket produkáló esetként, hanem fizikai-mentális-szociális lényként kezelik és ennek megfelelően, ezeket a faktorokat is számba véve kívánják gyógyítani. A homeopátiáról szóló vitában idézett esetleírások maguk is a korabeli orvosi gyakorlat gazdag tárházai, felteszik azokat a filozófia, etikai kérdéseket, amelyekre a választ az orvostudománynak saját kora igényei mindig újra és újra át kell fogalmaznia: mit jelent a „teljes” egészség, a gyógyulás fogalma, vannak-e krónikus, gyógyíthatatlan betegségek, mennyi kockázat és fájdalom árán lehet és kell a pácienseket „gyógyult” állapotba hozni, milyen mértékben szabad beavatkoznia az orvosnak a testben zajló folyamatokba, menynyire hagyatkozhat a szervezet természetes öngyógyító képességére és van-e ilyen egyáltalán. Kulcskérdéssé válik a kórlefolyás értelmezése: egy-egy betegség különböző stádiumai visszafordíthatóak-e, valójában hogyan függenek össze egymással, hogyan írható le és értelmezendő a „gyógyulási krízis” fogalma, meddig vállalhatja az orvos a be nem avatkozás kockázatát, hol és milyen mértékben szükséges a fájdalomcsillapítás. Fontos vitapont, hogy az orvosi egzisztencia maga, a megélhetés kényszere nem torzítja-e el eleve a számba jöhető gyógymódok közötti választást.1716 Maga az orvosi kar is meglehetősen megosztott volt, éles határvonal húzódott például az egyetemen oktatók, a praktizálok, a képzetlenebbeknek tekintett sebészek és az állatorvosok között.1717 13,2. A HOMEOPÁTIA KEZDETEI MAGYARORSZÁGON A homeopátia gyakorlatának a századvégig tartó egyre erősödő népszerűsége1718 az 1820-as években kezdődik, ekkor jutnak el az első orvosi közlemények és híradások Magyaror1715 Kölcsey Ferenc Összes Művei, Szauder Józsefné - Szauder József, Szépirodalmi, Budapest, 1960,977-996. 1716 Eötvös regényében számos utalás van erre a szempontra. A taksonyi főorvos kifejti, az orvosnak magáról beszéltetni és sikeres eseteit közhírré tenni a legfontosabb. A módszereket „aleopátia, homöopátia és hidro- patia”, jó, ha a paciens választja meg, „minden betegét azon rendszer szerint gyógyítá, melyet maga kívánt.” Eötvös, A falu..., I. m., 660. 1717 Lásd erre az orvosi egyesületek történetét Tóth Árpád, Önszervező..., I. m., 175-180. 1718 A homeopátia magyarországi történetének összefoglalása Kóczián Mária - Kölnéi Lívia, Homeopátia Magyar- országon. 1820-1990, Nórán, Budapest, 2003,25; Antall József, A homeopátia tegnap és ma, Természettudományi Közlöny XI. (1964), 518-520.
