Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 12. Női életpályák (2): a titkos szerető és a hivatásos prostituált
724 12. NŐI ÉLETPÁLYÁK (2): A TITKOS SZERETŐ ÉS A HIVATÁSOS PROSTITUÁLT hajlandóságaink, az önzés, a’ szenvedelmek elfojtásában vagy nemesítésében - ’s még is, jönnek pillanatok mellyekben a’ lelki felsőség nem gyakorolhatja diadalát ’s az akarat a’ testiséghez hajlik.”1636 Talán ez az előítéletmentes, a prostitúció problémáját az egyénről a társadalomra hárító attitűd az oka, hogy Bártfay szűkszavú bejegyzései a lányokról, saját szavával „nő személyek”-ről, nem nevezhetőek ridegnek és semmiképpen nem elíté- lőek, számára a prostitúció világa még nyilvánvalóan nem érintkezik a kriminalitással. „Már sötétedett midőn a’ városra fordultam ki ’s M[adame]..nél V alsó szoba. A’ gyönyörű szemű Julie.”1637 A rövid látogatások, amelyekre gyakran Radniccsal, az udvarmesterrel együtt megy, gyakran csak tájékozódást, időpont egyeztetést szolgálnak. Bártfaynak a lányokkal kapcsolatos attitűdje megegyezik azzal, ahogy Vörösmarty bánik prostituált-alakjaival. Egyik novellahőse irtózattal beszél a bordélyról: „...ha én neked elmondanám, miket szenvedtem! Azt mondták, hogy te szívszakadva várakozol reám, hogy csak egyszer utószor látni akarsz, mielőtt örökre elhagynál. Én rohantam, repültem a csalfa ház felé, hogy lássalak. Kik valának ott, mint éltem közöttük, el nem mondhatom; ne adja Isten, hogy valaha el bírjam mondani. Őrjöngéssé válik ott az öröm, fertelemmé a legédesebb gyönyör, s mint fáj a lélek romlása érzetében, mi sajgatók gyógyíthatatlan sebei!”1638 A Csongor és Tünde Mirigye látványos víziót fest a habozó Ledér elé. „Valid meg édes, nemde otthon / Kór apád van, ’s szenvedő; / Nincs egyéb, mint csak te, a’ ki / Gyámolítsa. [...] És az árvák, / Oh az a’ két gyenge gyermek, / A’ ki porban mász előtte, / ’S mint oroszlán rí az éhség / Ajkaik közt, hogy miatta / A’ sivány port rág- dogálják.”1639 Vörösmarty kifejezetten együttérzően írja le a kényszerítő körülményeket, a fiatal nő kiszolgáltatottságát. A Szél úrfi prostituáltja pedig jó anya lesz, szenvedő állapota után visszatalál a társadalomba, érzelmileg és erkölcsileg egyenrangú, sőt a novella végére föléemelkedő társa lesz férjének. „.. .távol egy kis völgyi lakban telepedék le vele, s e magányban háborítatlanul éldelé mind azt, mit a szerelem édest és üdvözítőt adhat. Mi kelle több? egy kellemes, fiatal feleség a házban mind azon véghetetlenségével a jóakaratnak, mellyel a szerető nőkebel férjének áldozik [...] Ah de Szél úrfi állhatalan volt. Hatodik évében összekelésének már unni kezdé sívó gyermekeit s a gondos anyát, kinek ifjúsága s kellemei gyermekeire látszanának általmenni. A hetedik évben már kihűlt, kedvetlen, magába vonult lön s többnyire házon kívül kalandozva tölté idejét.”1640 A prostitúcióról szóló szakirodalom megerősíti, hogy a század nyolcvanas, kilencvenes éveiig, a bordélyrendszer fénykoráig, valóban volt lehetőségük a lányoknak a férjhezme- netelre, új élet megkezdésére, elsősorban az intézményt vezető „madame”-ok hathatós támogatásával. Bártfay ezen a helyszínen is elsősorban saját magára figyel, testi tapasztalatainak, érzéseinek, hangulatainak rögzítésére, nyomon kísérésére használja a naplót. „Kedvetlen valék, ’s M. magához felhítt. Csak kényszeritém magam V ’s nem sokára el is menék.”1641 A nyilvánosházakban tett látogatások rövid idejűek, fél-egy órásak, gyakran a színházlátogatás idejére esnek. „Színházban lö felvonás utánig valék; ekkor a’ páholyba menék. Onnan 1636 1 839. október 12. 1637 1839. szeptember 26. - Hasonló még: 1839. december 7., 1841. január 4., 1841. április 30. 1638 Szél úrfi, VMÖM, Beszélyek és regék, s. a. r. Solt Andor, Akadémiai, Budapest, 1974,133. 1639 VMÖM, Drámák, IV, s. a. r. Fehér Géza - Staud Géza - Taxner-Tóth Ernő, Akadémiai, Budapest, 1989,102-103. 1640 Szél úrfi. VMÖM, Beszélyek..., I. m., 135. 1641 1840. szeptember 17. - Hasonló még: 1841. április 4., 1841. október 9.
