Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány

714 ÎL NŐI ÉLETPÁLYÁK (1): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY „már tökélletes nyugodt, kitürte szenvedéseit, ’s győzött érzelmein, ’s mint mondja be­csülésnél egyebet már nem érez egykori jegyese eránt, s hogyha öszve találkoznék is Vele még valaha megmondaná ezt neki.”1574 A barátnőnek írott sorok alanya természe­tesen a lengyel tiszt, de talán mégis inkább Bártfayról szólnak, aki december 8-án fel­keresi Paulinát: „[...] Hevesre mentem, hova Fejérváryné nevében meghivattam: ott P[auliná]..t kértem, hagyjon fel a’ múltakkal; lükén visszajöttem; [,..]”1575 Ezekkel a so­rokkal ér véget a négy éve kezdett napló, aminek hangja, ereje az utolsó hónapokra igen­csak megfakul, az intenzív belső élet rögzítésének igénye láthatólag megszűnt, se emlé­kek, se élmények nem színesítik, az élet napi dolgainak fejben tartását megkönnyítő jegyzőkönyvvé, notesszá alakul. 1574 Gábor, I. m., 93. 1575 1 841. december 2.

Next

/
Thumbnails
Contents