Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány
11. NŐI ÉLETPÁLYÁK (1): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY 711 Jún 10-kén); ’s épen vasárnap reggel szobácskámban (+) úgy estve is szinte azon nap (+) voltam: most az esti harangozást haliám a’ kertben.”1556 A napló legelevenebb bejegyzései akkor születnek, amikor Bártfay hullámzó, zaklatott kedélyállapotainak elemzésére jelenetező, színpadias eszközöket választ: a magával folytatott belső párbeszéd, a felkiáltások, a cselekmény drámai fordulatai érzékeltetik a belső élet változó hangulatait. „Hittem és vártam, hogy újhelyből levelem érkezik a’ tegnapi postával. Hogy nem jött, megvallom nem jól esett. - Talán P[aulina], nem ír többé olly örömest? Ha igen, akkor jobb ne írjon. Egy ideig még nem szólok, nem pa- naszlok: mert ki tudja a’ körülményeket? mennyi akadály tartóztathatja? - Azonban mindennek van határa; én, ha kinek írni akarok halálos ágyamról is írok. [...] Délután a’ vörös kanapén ülve beszélgettem J[ozefiná]..val, midőn Farkas belépett. Köszöntést mondott az Újhelyiekről, de levelet nem hozott. Más nap menendő lévén, leültem ’s Írtam P[aulinána]..k; készakarva egy kis panasszal, de a’ mellyet nem fog roszra magyarázni. Hiszen ő engem ért. Fogja most is érteni miért tevém azt. [...] Kimenénk az üllői útra: megnéztük a’ kertecskét. Onnan a’ nyúl utczába Habosékat meglátogatni. Midőn visszajövünk már sötétes volt. Kifordúlék a’ tornáczra, ’s akkor jött Farkas a’ levelekkel. A’ Jo[zefi].náét és Wartensleben Mimiét azonnal átadtam. Vacsoráltunk. Megengesztelve valék. Lefekvés előtt azt, a’ mi Jún. 27d. ’s Júl. lén íratott, szobácskámban futva el- olvasám.”1557 A Paulina sorsáról szóló elmélkedéseken végighúzódik egy sajátos bizonytalanság, Bártfay nem törekszik a kapcsolat semmiféle realizálására, megváltoztatására, mintha voltaképpen elégedett lenne a helyzettel, passzívan várja, mit hoz a sors. „Sokat tűnődtem az éj csendében az ő sorsa felett. Az idő folyton folyik, - ’s derültebb kilátás nem mutatkozik. Csak az nyugtat meg, hogy többszöri előterjesztés után olly állhatatosan ragaszkodik elhatározott föltételéhez. Tulajdonkép nem is lehet az már máskép, ’s csak a’ halál tehetne változást.”1558 A távolság, kapcsolatuk kilátástalansága elbizonytalanítják a viszony kereteit. „[...] ő engem valóban nagyon szeret, becsül ’s rendületlenül bízik bennem. De ne is csalatkozzék; én testvére, barátja, mindene leszek [,..]”1559 Ehhez az időszakhoz kötődik egy hosszabb, s meglehetősen egyértelmű, Paulina névnapjára eső, közös bécsi útjukra utaló álom. Főhőse a „szerelem kertje” előtt várakozik, a bejáratnál, de habozik belépni, visszafordul, és mire ismét visszatér, már nincs ott a kedvese, mert határozatlansága és rosszakarói miatt elveszíti. A közelben égő nagy épület furcsa mód kialszik. S hiába történik vele egy egyébként ritka, ijesztő és veszélyes esemény - villám csap a lábába - az ezzel egyébként együttjáró, pusztító következmények, akárcsak a hangeffektus, elmaradnak. „Nyugtalanító vala éjjem. Álmodám, hogy egy igen szép nagy kertben sétálni akartam. A’ kert mintha Bécs közelében lett volna. Oda indultam vele ’s midőn a’ bejárásnál valánk, míg valamiért visszamenék, addig ő magában ott várakozott rám. Nem maradtam el sokáig, de mikorra visszatértem már nem akadhattam rá. Kerestem mindenütt, de keresésemben valami roszakaróim újabb ’s újabb akadályokat támasztottak szándékom ellen ’s még bokrok közt is ólálkodtak utánam. Ekkor nem messze tőlem egy emeletes épület meggyúladott ’s annak fedele el1556 1838. június 10. 1557 1838. július 16. 1558 1839. február 18. 1559 1 839. január 2.
