Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány
710 11. NŐI ÉLETPÁLYÁK (1): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY e boldog illy férfival?”1551 Bártfay érvelésében a szerelmi házasság nem a szenvedélyek vagy a vágyak beteljesedését, hanem a „lelki élet ’s kivánatok’ boldogságát” jelenti, közös értékrenden nyugvó szövetséget, őszinte, kölcsönös megbecsülést. „Út köztt kérdé nőm Ödönt, itthon van e K[arlovszky].? - Nincs, mondd. - Nem tudod hova ment? - Azt mondják házasodni. Hiszen illyet már többször mondottak. - De most valóban úgy beszélik hogy a’ végből ment. (Ödönnek igaza lehet: a’ gyász kitelt; ’s hihetőn Aprilisben így szólalko- zának össze a’ felek; innen magyarázható, hogy Kfarlovszky], időközben még nőmnek sem szóla semmit. - Megmutatja a’ következés. Hiszem hogy megkéri: de azt is hiszem, hogy nem lesz jó házasság. Mert ki atyját, anyját, jótevőjét és - meg tudja csalni, meg lesz ott csalva a’ férj is - ’s mennyire lesz megcsalva!1552 - Reggelinél mondá Ödön, hogy tegnap K[arlovszky]. keresett ’s szólni akar velem: tudtára adám az időt, mellyben itthon leszek ma és holnap. Ö[dön]. említé hogy K[arlovvszky]. ismét Zemplénybe készül. Ha azon bizonyos dolog felől tesz szót, tartózkodni fogok: de ha nem használ, előadom nézetemet, azonban részletek’ fejtegetése nélkül. Mert meg vagyok győződve olly szövetség nem lehet jó, melly kölcsönös becsülésen nem alapszik.1553 - Waltherr jővén hozzám, baráti bizodalommal közié velem, hogy Jósa Lajos megkéré leányát, Gizelát, ’s tanácsomat kérte. Sokáig beszélgettünk e’ tárgyról. Nézetem csak az, hogy ha a’ leánykának hajlandósága van hozzá, adják oda, de legkisebbé se erőltessék.”1554 11.3.6. Emlékek, álmok Bártfay számára a folyamatosan újraolvasott, újraélt s minden bizonnyal újrakonstruált múlt fontos építőkövei az emlékek, amelyeknek dátumaira gondosan ügyel, aprólékos felidézésük az érzelmek magas hőfokon tartásának legfőbb eszköze. Egyfajta heroikus küzdelem ez a mindent megfakító, múló idővel szemben, a hétköznapok monotóniájából kiszakítani, önmaga számára különlegessé, megszenteltté tenni a pillanatot. „Föltevém magamban hogy ma 3-4 óra közt írok P[auliná]..mnak a’ két év előtt történtek’ emlékezetére; de alig nyúltam tollhoz, jött Kuncwalderék’ embere, jött a’ kolompáros fiú, jött az asztalos a’ recsegő új székek’ igazítása végett irószobámban, jött maga Kuncwalder kivel a’ jövő évi hamuzsir iránt alkura léptem, ’s jött Szemere, ki egész 5 óráig szobámban maradt: mind ezeknél fogva bizony nem sokat Írhattam, ’s a’ mit összeírtam is, nem az, mit írni óhajtottam - ’s bár szóval mondhatám vala személyesen!”1555 A múlt összekapcsolása a jelennel erőt adó, derűssé, biztonságossá és elképzelhetővé varázsolja a kiszámíthatalan jövőt, belső védelmet nyújt az idő múlásával elkerülhetetlenül bekövetkező változások kockázataival szemben. „Estve felé kimentem Jozefinával és Lénivel az üllői utczai kertecskébe, hol a’ rózsák teljes virágzásban állanak. Tavaly illyenkor egészen különböző érzelmekkel jártam ott. Nap szerint t. i. vasárnap (de datum szerint llkén) már itthon valánk Bécsből (szombaton estve érkezvén a’ gőzhajón 1551 1838. október 31. 1552 1839. augusztus 3. 1553 1 839. augusztus 18. 1554 1 840. december 10. 1555 1 83 8. december 24.
