Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány

ii. női életpályák (i): a feleség és a hajadon lány

709

szituált, pesti ügyvéd. Nemcsak Paulina életének adna keretet, de reményt nyújtana a két fiatalabb fiútestvér iskoláztatására, húga kiházasítására. Karlovszky Lajos ideális férjjelölt, Bártfayné jó ismerőse, a pesti társasélet tagja, sőt igazi hazafi, ahogy Kölcsey Antónia naplójában erről megemlékezik: „Ő egy igen jó mívelt ember. Mindenben ami jó és szép meleg részt vesz s részvétnek szavakat is tud adni. Hazája sorsa méllyen fekszik szívén, s annak kitünőbb férfiait tudja méltánylani és tisztelni. Meglátogatá Ferencz bátyám sírhalmát, virágokat szedett róla, és igen elfogódva tért meg onnan. »A sír egyszerű« mondám neki, de »mégis szent« viszonzá ő.”1548

Ahogy megszűnik a vetélkedő helyzet, Bártfay kifejezetten szoros baráti viszonyba kerül Karlovszkyval, gyakran töltik együtt pihenő óráikat. Még egy közös külföldi út lehetősége is felmerül, sőt a továbbiakban ő tájékoztatja Karlovszkyt Paulina sorsáról, csődbe ment házassági terveiről. „Schiffer Nina látogatá meg nőmet; engem pedig Karlovszky, közel 8ig mulatva nálam. Közlém vele az újhelyi tudósitásokat és levertséget. Fölszólított, utaznánk együtt Salzburg felé; elejébe adám hogy az alig lehet; minél fogva ő tán Erdélybe menend testvérét meglátogatni: onnan pedig visszajövet felsőmagyar országi ismerőseit látogatja meg.”1549 A más ügyekben olyan józan Bártfay talán mégsem csupán személyes érintettsége miatt ellenzi a házasságkötést, legalábbis a napló folytonosan érveket sorakoztat fel általában a szerelmi házasság mellett. „Szegény P[aulina].., talán újra fogják ostromolni, hogy éltét hajlandósága’ ellenére ollyanhoz kösse, ki őt eltarthatja. - Mit tégyen? mit ne tegyen? határozza el azon érzelem, melly őt eddig vezérlé. - Annak tudása, hogy úgy szerettetünk, mint szivünk óhajtja, erősít az állhatatosságban, ’s könnyűvé ’s édessé tesz minden e’ miatti áldozatot. De szerelemre nincs kényszerítés: ennek virága csak sajátnemű földben, saját honában szokott tenyészni, ’s a’ viszon szerelem’ ápolásai, örömest adva, örömest fogadva, ’s minden erőtetés nélkül bírhatják azt hozni áldásos gyümölcsözésre. Híjában gúnyolja a’ hideg világ a’ szerető leány önalkotta föltételeit ábrándozásnak! hatalmasabb az, ha valódi érzelmek’ szüleménye, minden egyébnél. ’S mindenkor szem előtt kellene tartanuk, hogy az ember lélekből és testből áll: mi szerint amannak szomja és vágyai épen olly mértékben nagyok mint a’ testiek; ’s a’ pénz, vagyon, étel nem mindég ’s nem minden embernél teszi a’ lelki élet ’s kivánatok’ boldogságát. Valóban szomorú, hogy ezt sok ollyan sem hiszi, ki a’ maga kárán ’s tapasztalatin tanulhatott volna. A’ következés mutatja meg, csalatkozom e nézetimben. Én úgy hiszem, a’ jelen esetben csalatkozni nem fogok, mert a’ körülményeket ismerem, - és a’ mi ennél is több, ismerem őt - ’s talán csak én ismerem leginkább és legjobban.”1550

Bártfay környezete házasságait is ebből a szempontból méregeti. „[...] nőmmel látogatóba menék Schédelékhez. Az asszonyt még nem láttam ezelőtt. Sok jó, dicséretes tulajdonai lehetnek: a’ szépség - annak egy vonását sem találtam. De ez saját ízlés’ dolga. Lehet a’ nem-szép is derék ’s szeretetre méltó; azonban nagy ajánlat a’ tetszésre ’s hódítói elsőséggel bír az arcz’ szépsége ’s a’ nőalak’ kellemei. - Sajnáltam a’ kis Izát hogy gyermeki durczáskodásért az atyja pofon üté ’s megveré. Kell büntetni a’ makacs gyermeket testiképen is: csakhogy a’ büntetés kegyetlenség színét ne hordozza. Ennek látása kellemetlenül hatott rám e’ látogatásnál. Fölsohajték magamban ’s - rá gondoltam, lett volna

1548 Gábor, I. m., 62.

1549 1 840. június 16.

1550 1 83 8. október 26.