Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány
704 11. NŐI ÉLETPÁLYÁK (1): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY Aeoli hárfa gyanánt zeng a költő dala hozzád, Messzelakásából, vad vizek árja közűi. O maga gyötrődik, mert bal sors átka hazáján Dúlva csapong, bal sors átka baráti felett. Lyánka ne értsd e kínt, mely keblemen égve terűi el, Néked öröm kell még, szép jelen, égi remény. Majd ha borúi eged is, s epedő búd könnyekre fakasztgat, Emlékezve reám, veszteni s tűrni tanulj!1516 Kölcsey Antónia jegyzi majd föl naplójába 1841-ben, mennyire megdöbbenti, hogy korábban „nemeslelkűnek”, „szives gyengédségűnek”1517 jellemzett barátnője milyen szilárd lélekkel tűri a változatos sorscsapásokat: „Én nem tudtam eléggé bámulni az ő erős lelkét, melly már olly sok bánatot, ’s oily nemesen le tuda győzni, melly minden körülményekben ön magában talál vigasztalást. Valóban ritka lelkű leány Pauline.”1518 Vörösmarty azonban jól ismerhette verse címzettjét, talán a Bártfayéknál töltött idő élményeiből származó, valódi hazafias elkötelezettség gyanítható a szintén az általánosságok szintjén mozgó, honleányi helytállásra buzdító sorok mögött:1519 Nőtelen országnak méltán mondhatni hazánkat, Mert szívben, s szóval hölgyei nem magyarok. Szent legyen és feledetlen a hon s honi szózat előtted S leghőbb vágyaidat töltse be érte az ég!1520 Barthos Paulina naplója 1965-ben, egy hagyatékkal került be a bécsi Nemzeti Könyvtár kézirattárába.1521 A róla szóló közlemény kizárólag az irodalomtörténeti vonatkozású bejegyzéseket ismerteti, amelyek inkább csak megerősítik, kiegészítik a Paulináról tudottakat. Öccse rajzai, a Bártfayék ismeretségi köréhez tartozók többségükben életbölcsességeket írnak a búcsúajándéknak szánt füzetbe. Wesselényi szokásosan komor,1522 Bajza negédes,1523 Toldy gáláns.1524 Kölcsey Antónia egy virágcsokrot rajzol, Tänzer Lilla, 1516 Szózat a’ távolból Paulinához. [Paulina emlékkönyvébe]. = KFMM, Versek és versfordítások, I. m., 175. 1517 Gábor, I. m., 60. 1518 Uo., 93. 15,9 A „honleányoknak” szóló irodalmi ajánlatokról lásd Fábri Anna, „Határozz, és kimondtad sorsodat." A nőkérdés megjelenítése a reformkori magyar irodalomban. = Nők..., I. m., szerk. Láczay, 142. 1520 A vers 1843. április 15-én megjelent az Athenaeumban. - VMÖM, III, Kisebb költemények, Akadémiai, Budapest, 1962, 318. - Bártfay egyik levélfogalmazványában hasonlóan fogalmaz: „[...] a’ közjó előmozdításának nagy munkájában a’ haza lelkes leányai vesznek részt: ők, kik a’ jóság’ és kegyesség’ hatalmát azért bírják, hogy azzal minden jót, szépet és dicsőt terjesszenek, ’s embertársaikat boldogítsák.” 1839. március 9. 1521 Jelzete: Cod. Ser. Nova 13.784. Németh-Kiss, I. m„ 268-276. 1522 „Jónak lenni de nem látszani, oly tőke, melyet akármikor felmondhatunk, ’s mely gazdagon kamatok Jónak látszani, nagy adósság, melyért nagy kamatokat kell fizetnünk, ’s mi véletlenül mondathatik fel; és jaj ekkor a fizetni nem tudónak.” Idézi Uo., 39. lap. 1523 Gyásznak és örömnek Kerte a világ, Kéjrózsák teremnek Benne ’s búvirág.” Idézi Uo., 17. lap. 1524 Jövél és jöttöd kedves volt nekünk. / Búval rakott sok perczit életünknek / Ártatlan tréfák röpke kis hadával, / Szabad dévajság víg játékival / Majd lelkes érzet’, ’s részvét hő szaván / Te is derítéd, enyhítéd Te is, Közös barátunk’ nyájas hajiokában.” Idézi Németh-Kiss, I. m., 47. lap.