Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány

704 11. NŐI ÉLETPÁLYÁK (1): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY Aeoli hárfa gyanánt zeng a költő dala hozzád, Messzelakásából, vad vizek árja közűi. O maga gyötrődik, mert bal sors átka hazáján Dúlva csapong, bal sors átka baráti felett. Lyánka ne értsd e kínt, mely keblemen égve terűi el, Néked öröm kell még, szép jelen, égi remény. Majd ha borúi eged is, s epedő búd könnyekre fakasztgat, Emlékezve reám, veszteni s tűrni tanulj!1516 Kölcsey Antónia jegyzi majd föl naplójába 1841-ben, mennyire megdöbbenti, hogy ko­rábban „nemeslelkűnek”, „szives gyengédségűnek”1517 jellemzett barátnője milyen szi­lárd lélekkel tűri a változatos sorscsapásokat: „Én nem tudtam eléggé bámulni az ő erős lelkét, melly már olly sok bánatot, ’s oily nemesen le tuda győzni, melly minden körül­ményekben ön magában talál vigasztalást. Valóban ritka lelkű leány Pauline.”1518 Vörösmarty azonban jól ismerhette verse címzettjét, talán a Bártfayéknál töltött idő élményeiből származó, valódi hazafias elkötelezettség gyanítható a szintén az általános­ságok szintjén mozgó, honleányi helytállásra buzdító sorok mögött:1519 Nőtelen országnak méltán mondhatni hazánkat, Mert szívben, s szóval hölgyei nem magyarok. Szent legyen és feledetlen a hon s honi szózat előtted S leghőbb vágyaidat töltse be érte az ég!1520 Barthos Paulina naplója 1965-ben, egy hagyatékkal került be a bécsi Nemzeti Könyvtár kézirattárába.1521 A róla szóló közlemény kizárólag az irodalomtörténeti vonatkozású bejegyzéseket ismerteti, amelyek inkább csak megerősítik, kiegészítik a Paulináról tu­dottakat. Öccse rajzai, a Bártfayék ismeretségi köréhez tartozók többségükben életböl­csességeket írnak a búcsúajándéknak szánt füzetbe. Wesselényi szokásosan komor,1522 Bajza negédes,1523 Toldy gáláns.1524 Kölcsey Antónia egy virágcsokrot rajzol, Tänzer Lilla, 1516 Szózat a’ távolból Paulinához. [Paulina emlékkönyvébe]. = KFMM, Versek és versfordítások, I. m., 175. 1517 Gábor, I. m., 60. 1518 Uo., 93. 15,9 A „honleányoknak” szóló irodalmi ajánlatokról lásd Fábri Anna, „Határozz, és kimondtad sorsodat." A nő­kérdés megjelenítése a reformkori magyar irodalomban. = Nők..., I. m., szerk. Láczay, 142. 1520 A vers 1843. április 15-én megjelent az Athenaeumban. - VMÖM, III, Kisebb költemények, Akadémiai, Budapest, 1962, 318. - Bártfay egyik levélfogalmazványában hasonlóan fogalmaz: „[...] a’ közjó előmozdításának nagy munkájában a’ haza lelkes leányai vesznek részt: ők, kik a’ jóság’ és kegyesség’ hatalmát azért bírják, hogy azzal minden jót, szépet és dicsőt terjesszenek, ’s embertársaikat boldogítsák.” 1839. március 9. 1521 Jelzete: Cod. Ser. Nova 13.784. Németh-Kiss, I. m„ 268-276. 1522 „Jónak lenni de nem látszani, oly tőke, melyet akármikor felmondhatunk, ’s mely gazdagon kamatok Jónak látszani, nagy adósság, melyért nagy kamatokat kell fizetnünk, ’s mi véletlenül mondathatik fel; és jaj ekkor a fizetni nem tudónak.” Idézi Uo., 39. lap. 1523 Gyásznak és örömnek Kerte a világ, Kéjrózsák teremnek Benne ’s búvirág.” Idézi Uo., 17. lap. 1524 Jövél és jöttöd kedves volt nekünk. / Búval rakott sok perczit életünknek / Ártatlan tréfák röpke kis hadával, / Szabad dévajság víg játékival / Majd lelkes érzet’, ’s részvét hő szaván / Te is derítéd, enyhítéd Te is, Közös barátunk’ nyájas hajiokában.” Idézi Németh-Kiss, I. m., 47. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents