Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány
11. NŐI ÉLETPÁLYÁK (1): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY 703 alakja, az 1831-es koleralázadás idején annak az önkéntes rendfenntartó testületnek vezetője, amelynek tevékenységében a fiatal Kossuth is feltűnt. A náluk nevelkedő fiatal lányok, fiatalemberek megfelelő színvonalú neveléséért, testi-lelki gyarapodásáért felelősséget érez Bártfay, a kiművelés mint feladat is izgatja. A kor normái szerint a férfias magatartás része az erkölcsi-szellemi irányítás: a közös olvasmányok, a színházi látogatások, a koncertek, a bálok, a kirándulások, a hosszú, bensőséges beszélgetések, a megfelelő társaság biztosítása révén. Ennek a viszonynak ideális alanya a még majdnem gyermekkorú, ártatlan, tapasztalatlan lány, akit majd a szerelem tesz éretté, a férfi gyöngéden óvó keze vezet be a világba. Bártfay naplójának tanúsága szerint a nők nemcsak fiatalon, de később is iránymutatásra, segítségre szorulnak: a férfi feladata - a kapcsolat jellegétől függetlenül - szellemi-erkölcsi épülésük, szórakozásuk biztosítása. Frissen megjelent német verseskötetet küld távoli szerelmének és klasszikus drámákat vesz kitartott kedvese számára, színielőadások megtekintését írja elő nevelt lányainak. „Délfelé voltam Heckenastnál, ’s ott vásáriám Shakspeare lőnyi kiadását, mivel Nina Othellot kívánja olvasni ’s azt tőlem kéré. Ára kötve, 10 pengő ft.”1514 A haldokló apját ápoló Paulinát Kölcseytől kapott leveleivel vigasztalja. „Ebéd után Kölcsey leveleit szedtem rendbe valamennyire, hogy P[auliná]..mnak küldhessem; óhajtanám pedig, ha névnapjára juthatnának kezéhez: úgy sem tudok a’ jelen szomorú körülmények közt hamarjában ollyasmit kigondolni, a’ mi neki örömet hozhatna.”1515 11.3.2. Emlékversek A Pesten töltött időszakban születnek a Barthos Paulina emlékkönyvébe írott versek, nem kisebb költőktől, mint Kölcsey és Vörösmarty. Bártfay sok energiát áldoz arra, hogy rávegye a lányt alig ismerő, s az alkalmi költeményektől egyébként is irtózó Kölcseyt a születésnapi meglepetésre, ami talán - a napló ismeretében mondhatjuk - a személyes ismertség nélkül is prófétikusra sikerül: viszonyaiban ismerék. Mint ember, polgár, férj, atya egyiránt érdemle és nyere tiszteletet; a hadi pályán pedig, melly a’ franczia forradalmat követő nehéz harczokon keresztül 1816ig terjede, csupán személyes tulajdoni emelék a’ legalsóbb fokon kezedve[!] a’ jelesség ’s katonai rang azon díszes polczára, mellyen olly méltán ragyogott, még magasbra menendő, ha nyert sebei miatt a’ házi élet nyugalmába nem vonul. A’ köztisztelet, mellyel iránta baráti, honfitársai és sorsosi egész életében viseltetének, holta után is érzékenyül nyilatkozott mindenfelől; bár a’ legegyszerűbben kívánt eltemettetni, érdemeihez ’s rangjához illő minden végtisztelet megadaték neki mind egyházi mind világi tekintetben. A’ S. Patakon és T. Terebesen tanyázó könnyű lovasság egy osztálya, 36 főnyi tábori hangászkarral tisztelkedék f. e. augusztus 2dika délelőtti óráin az egykor derék bajtárs körül, 4-5 ezer városi ember kiséretében, kiket nem kiváncsiság, hanem valódi részvét hoza össze; mert szemeikben nagyobb rész könyűk remegtek ’s egy sem vala szives bánat nélkül; koporsója mellett 6 altiszt lépdelt gyászfátyollal, ’s a sírbatételt háromszori lövés hirdeté a vidéknek. Az újhelyi egyes, görög és reform. Templomok harangjai minden felszólítás nélkül önkényt huzatak meg a halotti menetkor. E’ köztisztelet és sajnálkozás valamint az elhunyt érdemei elismerésének igen szép bizonysága, úgy másfelől vigasztalásul ’s fájdalom-enyhitésül szolgálhat azoknak, kik illy férjt, atyát ’s barátot vesztének. Áldás és szeretet emléke lebegjen sírja fölött!” Jelenkor 1838. augusztus 11., 64. sz. 1514 1839. július 1. 1515 1838. június 10.
