Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány
11. NŐI ÉLETPÁLYÁK (l): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY 697 Inkább a lelkiereje, a munkabírása, a gyakorlati érzéke lehetett az ok. Nőegyleti tisztség- viselőként feladata a városi polgárság váratlanul válsághelyzetbe került családjainak felkutatása, és javaslattétel a segélyezés legeredményesebb módjára: el kell tudnia viselni a szenvedés látványát, összevert nőket, éhező gyerekeket.1484 Nem elsősorban vigaszra, hanem a gyors, eredményes cselekvésre kell összpontosítania.1485 A naplónak a nagyvárosban mindennapos, orvosok, ismerősök által közvetített krízistörténetei közül számos elborzasztja Bártfayt: az éhhalál, a betegség, a nyomor, a szerencsétlenségek.1486 Jozefina éltének jelentős részét foglalhatta le a nőegyletben végzett tevékenysége: már 1826-tól „helytartó” vagyis a kerületvezető helyettese, 1833-1843 között a 14. kerület, 1843-tól 1847 utánig a 17. kerület vezető tisztségviselője.1487 Ez az egyesület olyan szerveződés, amely - mint Tóth Árpád kutatásai nyomán ismeretes - példás módon próbálkozott felvenni a küzdelmet a városi szegénységgel. Megkísérelte megtalálni a legcélszerűbb eszközöket, nagy gondot fordítva a hasznosság és a gyakorlati működőképesség elvére: „elődeiknél következetesebben gondolták végig a városi szegényprobléma természetét, a megoldás érdekében a korabeli mércéhez képest kifinomult intézményrendszert hoztak létre, és céljaik eléréséreviszonylageredményesenmozgósítottaktársadalmierőforrásokat.”1488 Valószínűleg európai mintákat követve építik ki intézményhálózatukat: a tagság által felajánlott női kézimunkákat árusító boltjukat, az önkéntes dologházat, a szegényeket ajánlásukra ingyen fogadó kórházak, iskolák rendszerét. Igazi sikertörténet a koldulás felszámolására indított akciójuk, aminek minden bizonnyal Bártfayné is aktív résztvevője. Bár eredménye nem marad tartós, mégis példa a polgári önszerveződés, az életvezetési normák érvényesítésének gyakorlati hatékonyságára. „1830. augusztus 18-án - nyolcnapos folyamatos hirdetés után - a városi vezetés képviselői lakásukon felkeresték az »idevaló« koldusokat, a nőegyleti választmányi tagok egyenként »szorosan megvizsgálták«, majd összegyűjtötték, osztályozták őket, mindenkiről »gondoskodva«. Ez azt jelentette, hogy előbb szelektálták azokat, akik csak nemrég érkeztek Pestre - ezeket »idegennek« minősítették, majd kiutasították a városból -, továbbá azokat, akiket szimulánsnak vagy segítségre nem szorulónak ítéltek - az ő számukra egyszerűen megtiltották a koldulást. Ezután kihirdették a koldulás »eltörlését«, majd az egyesület létrehozott egy kimondottan a koldulás megszüntetését célul kitűző alapot, aminek javára felajánlandó adományokért a következő év során az egész várost végigjárták. A rászorulókat beosztották részint a régi in1484 Splényi Béla emlékirata jegyez fel értékes adatokat édesanyja munkájáról, aki szintén a nőegylet választmányi tagja volt. - Idézi Tóth Árpád, Önszervező..., I. m., 70. 1485 Pik Katalin, A szociális munka története Magyarországon. A pesti és budai Jóltevő Asszonyi Egyesület, Esély 1998/2., 80-90; Tóth Árpád, Asszonyok a városi szegénység ellen. A Pesti Jótékony Nőegylet korai története, 1817-1833 = Nők a modernizálódó magyar társadalomban, szerk. Gyáni Gábor - Séllei Nóra, Csokonai, Debrecen, 2006; Pik Katalin, A szociális munka története Magyarországon (1817-1990), Hilscher Szociálpolitikai Egyesület, Budapest, 2001; Tóth Árpád, Önszervező..., I. m., 59-94. - A jóltevő asszonyi egyesületről eredeti dokumentumokat közöl „A tettetésnek minden formájában jártasok...”. Koldusok, csavargók, veszélyeztetett gyerekek a modernkori Magyarországon, szerk. Léderer Pál - Tenczer Tamás - Ulicska László, Új Mandátum, 1998, 80-91. 1486 1 839. augusztus 1. 1487 Károlyi Györgyné Zichy Karolina 1845-től az egyesület elnöke, ez növelhette Bártfayné feladatait, egyben tekintélyét is a nőegyletben. Tóth Árpád elemzése kimutatta, hogy igen kevesen voltak, akik Bártfaynéhoz hasonlóan tartósan, évtizedeken keresztül voltak „munkálkodó tagok”. A vizsgált 131 személy közül mindössze tizenketten: Tóth Árpád, Önszervező..., I. m., 76. Jozefina végrendeletében 12 ezüstvillájának értékét hagyta a nőegyletre: Uo., 94. 1488 Uo., 59.
