Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 10. A környezet esztétikája: építészet, lakáskultúra, képzőművészet
692 10. A KÖRNYEZET ESZTÉTIKÁJA... Bártfay naplójának a pesti művészekre vonatkozó bejegyzéseit, töredékes ítéleteit összegezve szembetűnő, hogy a művészek erőteljesen függnek megrendelőiktől, megbízásaikat pontosan, időre, előre kialkudott összegnek megfelelően kell teljesíteniük, olykor a kompozíciót illetően is részletekbe menően igazodva az előzetes megállapodáshoz. Ferenczy írja vitacikkében a Mátyás-emlékműről: „Alulírt Mátyás’ szobrának művésze, az egyesületnek közönség eleibe adott felszólításához képest, méltán azt várhattam, hogy a dologhoz értők, magát az emléket illető művészi észrevételekkel fognak fellépni, miket érdemökhöz képest méltatni el nem mulasztottam volna, azonban más történt; művészi észrevételek helyett a’ művész személye támadtatott meg, méltatlan, alaptalan véleményekkel, jóslatokkal, sőt rágalmakkal. [...] Más dolog a halálról beszélni, más pedig meghalni; úgy más dolog egy mesteri művdarabot valaha valahol látni, más a művészetről írni akarni; megint más egy művet előállítani.”1463 Különösen igaz ez a portrékészítésre. Barabás Miklós önéletleírása1464 a Bártfay- naplóban leírtakhoz hasonlóan, plasztikusan ábrázolja azt a dagerrotípia, a fénykép tömegesedése előtti állapotot, amikor a festő feladatának a közönség a megörökítést - az arc lehető legpontosabb felidézését - tekinti, s valószínűleg csak ritkán, keveseknél csatlakozik e „praktikus” elvárás mellé a jellemábrázolás igénye. Bártfay bejegyzései érzékeltetik ezt a kettősséget: még elsősorban korrekt felismerhetőséget, jó minőséget vár a festőktől, nem szokatlan, meglepő invenciót, de már érzékeli a minőséget. 1463 Athenaeum 1840. november 8., 600. 1464 Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza, I. m.
