Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 11. Női életpályák (1): a feleség és a hajadon lány
11. NŐI ÉLETPÁLYÁK (l): A FELESÉG ÉS A HAJADON LÁNY íi.i. Nők férfiszemmel - rejtegetett viszonyok A naplóműfaj sajátossága az aránytalanság: a külvilág háttérben marad, mintegy díszletet szolgáltat a belső én világának kitárulkozásához. A naponkénti jegyzések készítése Bártfay számára érzelmi élete, legközvetlenebb kapcsolatai számontartásának, változásainak eszköze. A szöveg egyik különlegessége ebből a szempontból moralizáló jellege. Egyszerre vannak benne jelen Bártfay saját maga és mások számára mércéül állított erkölcsi elvei és a megvalósulás napi gyakorlata. Ez időnként természetesen kettősséget jelent, például Bártfay környezete előtt titkolt viszonyai esetében. Ugyanakkor az olvasó előtt kirajzolódnak segítségével a két nem közötti nem nyilvános, társadalmilag nem elfogadott kapcsolatok korabeli keretei is. Bártfay naplója - férfinapló.1465 Ezért természetesen döntő súllyal Bártfay munkájáról, közéleti tevékenységéről, barátságairól szól. Ugyanakkor számtalan, különböző státuszú nőalak tűnik fel a napló lapjain, zavarba ejtő változatosságban, tiszteletre méltó matrónák és gyereklányok, cselédek és grófnék, tisztes polgárasszonyok és „gyönyörűszemű” Julie-k, vastag Sophie-k. Bártfay szívesen és sokat forog nőtársaságban: „Asz- szonyoktul szüntelen tanúi az ember, vagy is tulajdonkép azokat soha sem ismerheti ’s tanulhatja ki eléggé.”1466 - írja. A szerelem mint élmény és jelenség éppen ebben az időszakban intenzíven foglalkoztatja. Bár a nők világa - napi foglalatosságaik révén - elkülönül a férfiakétól, mégis az a perspektíva, az a férfitekintet, amit a napló vet erre a közegre, segíthet pontosítani azoknak a folyamatoknak a jellegét, amelyek az eredeti közösségi kötelékek felszámolódása utáni időszakban, a nagyvárossá alakuló Pest viszonyai között a női lét lehetőségeit átalakították.1467 1465 Fábri Anna írja a „nőkérdésről” szóló könyve bevezetőjében: „[...] a nőkkel, a női élettel, a nőszerepekkel kapcsolatos változatos hangnemű kinyilatkoztatások, elmélkedések, vallomások, értekezések, csevegések valójában egyszersmind a férfiakról is szólnak”, vagyis egy korszak nő/férfi és emberképe nehezen elválasztható egymástól. Fábri Anna, A nő és hivatása. Szemelvények a Magyarországi nőkérdés történetéből. 1777-1865, szerk., bev. Fábri Anna, Kortárs 1999, 7. - A Hajnal István Kör tanulmánykötete, amely a női lét társadalom- történeti megközelítését tűzi célul, bevezetőjében hasonlóan fogalmaz: „A nemek történetének egyébként ugyanaz a belső dilemmája, mint bármely csoporthistóriának: absztrakcióként csak a másik pólussal szembeállítva létezik (ebben az értelemben természetesen konstrukció), ugyanakkor állandóan kérdésessé tehető, hogy a csoport belső kohéziója makroszinten nem hullik-e eleve darabokra, azaz csoportként egyáltalán létezik-e.” Kövér György, Előszó = Nők és férfiak avagy a nemek története, szerk. Láczay Magdolna, Nyíregyházi Főiskola Gazdaságtudományi Kar, Nyíregyháza, 2003,7. Rendi társadalom - polgári társadalom 16. [A Hajnal István kör- Társadalomtörténeti Egyesület konferenciakötete.] - A feminista történetírástól a „nők és férfiak” történetéig tartó folyamatról: Mátay Mónika, Cinkos Justitia? Nők, férfiak és a jog a 19. századi Debrecenben. Jogantropológia és társadalomtörténet = Uo., 178-179., bibi. 196-197. 1466 1 839. október 3. 1467 Lásd Fábri, A nő..., I. m. A válogatás a köz- és magánszféra elkülönülésének, a rendi és a polgári mentalitások küzdelmének folyamatát kívánja bemutatni, a nemek közötti viselkedési, érintkezési szokásokon keresztül. A nőnevelésről és a házasságról szóló fejezetek, különösen: 129-173.
