Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK 671 Az állandó gyaloglás amúgy persze szükségszerűség is, hisz Bártfayék csak egészen kirívó esetben használják a luxuskiadásnak számító fiákért.1307 Az utca veszélyes üzemnek számít: mind Bártfayt, mind feleségét éri utcai baleset a napló időszakában. „[...] egy magyar fuvaros majd kicsapá jobb szememet hosszú ostorával, a’ kígyó utczában.”1308 - ..] könnyen érheté nagy veszedelem szegény nőmet: a’ Fejérhajó’ közelében valamelly vigyázatlan gaz kocsis neki hajtott ’s kevésbe mult, hogy össze nem gázolá; öntudat nélkül emelék föl a’ szegény asszonyt, ’s valamelly közel árusboltban eszméletre hozák. Nem sérült meg, csak bal karját ’s egész bal oldalát megüté ’s egész nap fájlalá.”1309 A városi nyilvános terek és épületek: a köztér, az utca és a középületek - a színházak, a templomok, a parkok, a Duna, a hajóhíd, a temető, a fürdők, a vendéglők és a nyilvánosházak - fontos szerepet kapnak a naplóban. Hasonlóképp a félig nyilvános helyek is: a paloták, a magánlakások, a műtermek, az irodák. Talán meglepő, hogy a naplóból hiányoznak az elvágyódás hangjai, Bártfaynak egyáltalán nincs bezártság-élménye a nagyvárosi terekben. Egyáltalán nem panaszkodik a városi élet egyformaságáról vagy arról, hogy unná a pesti életet és társaságot. Külföldre se kívánkozik, legalábbis nem ír róla. Pedig Bártfaynak Károlyi György mellett, akinek Párizs a második otthona, s aki - Európa mellett - az ókori építészet elkötelezett rajongójaként - körbeutazta a Közel-Keletet is,1310 bizonyára kialakult képe lehetett a nagyvilág kínálta élményekről. Élvezettel, gyönyörűséggel olvassa Lamartine keleti utazásáról szóló beszámolóját, Bártfay ellenőrzi Eduard Jackson, az angol lovász úti számadásait és Szemere Bertalannal útirajzáról beszélget. Mégis, úgy tűnik, maga az utazás nemigen vonzotta. A napló mindössze két rövid utazásáról ad hírt, Füredre és az Alpokaljára indul, de ezekben a feljegyzésekben sincs nyoma, hogy kitörő örömmel fogadná a fürdőéletet vagy nosztalgikusan várná a vidékei életforma szépségeit. Ezeken a kirándulásokon a romantikus és vadregényes természet vonzza és érdekli. De valódi elragadtatást csak a civilizált vidék, a megművelt táj, az emberkéz alkotta szépségek iránt érez. „Gyönyörű völgy; 11 óra előtt Borostyánkőre fölkapaszkodtunk. Mindenütt szorgalom, ipar.”1311 Akárcsak Károlyi (aki még kis- ázsiai utazása során is így tesz), Bártfay is hasonlóan, szinte a gazda szemével nézi az ismeretlen földeket. Évekkel később, 1847-es, müncheni útja során igazi megrendüléssel ír az ember alkotta, modern civilizációval való első találkozásáról. A Dunán felfelé haladó gőzhajóról nyíló látványt a csúnya időjárás ellenére is elképesztőnek találja: „De gondolám azt is, hogy az extra Hungáriám non est vita egy óriási hazugság. [...] Minek Vácztól Esztergomig örülünk, azt szakadatlan sorozatban, és sokkal nagyobb mértékben találhatni Klostenburgtól kezdve majdnem Linzig, - tehát olly hosszaságban, mint Pestről Bécsig; s ez áll a’ vidék regényességére nézve: hát az emberi kéz, piac, szorgalom olly kiáltó s lélekemelő nyomai mindenütt, de mindenütt! Uram bocsásd bűnömet, majd nem hajlandó vagyok hinni, hogy valami gonosz lélek férkezett belénk, restséggel és vaksággal vert meg bennünket, ’s nem érdemeljük a termékeny hazát, mellyel a’ gondviselés megáldott. Azonban hagyjuk ezeket, majd felvirrad talán nálunk is.”1312 1307 1 838. augusztus 6. 1308 1 840. június 15. 1309 1 839. március 1. 1310 Gróf Károlyi György naplófeljegyzései. 1833-1836, kiad. Fazekas Rózsa, Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, Nyíregyháza, 2002. 1311 1840. augusztus 12. - Hasonló: 1838. szeptember 14. Bártfay László levele Waltherr Lászlóhoz, 1847. augusztus 18., MÓL 1312
