Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
672 9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK 9.3.5. A VÁROSI EMBER ÉS A TERMÉSZET A városi lét azonban nem jelent teljes bezártságot a porosnak tartott belvárosi környezetbe. Fontos eleme, sőt a gyakran betegeskedő Bártfay számára jóformán elengedhetetlen tartozéka a zöldbe tett gyakori séta.1313 Hetente kétszer-háromszor keresik fel családostul a Városligetet vagy az Orczy-kertben sétálnak vagy fellátogatnak a Gellérthegyre, télen pedig rendszeresen szánkáznak a Duna-parton. „5 óra tájban a’ város ligetbe menék Jozefinával és Lenivel. Ott sok ember sétált: de mi egészen hátul, a’ domb megetti ligetkében elvonulva árnyékba telepedénk, ’s én Wawerleyből olvastam nekik egész 7 utánig.”1314 De nyári hajnalokon és estéken vagy ebéd után régi házuk platánokkal, rózsákkal, málnával és dinnyével beültetett belső udvarán vagy a palotakertben is sokszor beszélgetnek, üldögélnek, sétálnak és „sütköznek”, „hűsülnek” - ..] szívtam a’ kellemetes jó levegőt”1315 - jegyzi fel Bártfay. A kert kora tavasztól késő őszig tehát szinte a lakás, a palota része.1316 Bártfay rendszeresen fogadja itt vendégeit, itt vesz róla mértéket a szabó és nagyon szeret a szabadban olvasni és pihenni. Bártfayék a napló időszakát követően vásárolnak is egy kertet a Városligetben: „De napról napra érzem a’ lankadást lélekben és testben, ’s hálát adnék a’ jó égnek, ha már egyszer én is részesülhetnék a’ nyugalom ’s pihenés élvezetében. Városligeti kertemet leginkább azért szereztem, héj pedig drága áron! - hogy kényteleníttetve legyek abba tekinteni ’s mozgást tenni, mert erszényemben jár: ’s oda is alig tudok két hétben egyszer menni ki. Tegnap láttam, a’ burgonya, paszuly, sárgarépa ’s egyéb vetemény szépen zöldül benne...”1317 A városias életforma elengedhetetlen kelléke tehát a kirándulás, a kiszabadulás a szűk, poros utcák világából a korlátok nélküli természetbe. Bártfayék szokásos úticéljai a budai hegyek, de ebben a korban ezek már nem az emberektől érintetlen vadon élményét kínálják. Egy meleg nyári napon például annyian kerekednek fel Pestről, hogy Bártfayék fel se férnek a társas kocsira. A közös kirándulások célja nem a testedzés vagy a gyalogtúra, hanem a kellemes séta, a közös felolvasások és együttlétekre alkalmas hely megtalálása. „Ott sétáltunk völgyen-tetőn mezei virágot szaggatva az asszonyoknak.”1318 Bártfayék ritkán töltik kint a teljes napot, általában reggeltől koradélutánig vannak ott vagy a délután 2-3 óráját szánják rá. Társasági, ún. cimborakocsin indulnak Budáról, a Szarvas-csárda elől, s többnyire a Csillag vendéglőig utaznak. Ott tejet isznak, vagyis uzsonnáznak, rendszerint ezt követi valahol egy árnyas helyen a felolvasás. Bártfay vagy Vörösmarty olvas fel Byron vagy Walter Scott valamelyik művéből. Déltájban közös ebéd, cigányzene melletti borozás vagy pezsgőzés zárja a napot. „Rám estek, hogy ma, igen szép meleg nap lévén, a’ budai hegyek közé menjünk. Engedék a’ kívánságnak, ’s 9 óra tájban összeszedődtünk nőm, Tántzer Lila, Leni, Radnics ’s én, ’s átgyaloglánk Budára, ’s onnan czimbora-kocsin szokás szerint a’ Laszlovszky majorig viteténk. Némelly 1313 Ekkor jelennek meg a Pesten is a „városi természetet” bemutató ábrázolások, képek, illúziókeltő cégérek. Jellegzetes példák Barabás Miklós festményei: A Zöld Fa, 1838, olaj, fa, MNG Fotóarchívum; A Normafánál, 1840-es évek, papír, akvarell, Csorba Éva tulajdona; Gellérthegyi mulatság húsvéthétfőn, papír, kőnyomat. MNM MTKCs ltsz 61.73. 1314 1838. június 3. 1315 1839. október 7. 1316 1839. április 1. 1317 Bártfay László levele Waltherr Lászlóhoz, 1853. június 12., MÓL 1318 1839. június 6.
