Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
662 9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK A Bártfay-család életében tehát fontos - olykor szórakoztató, máskor terhessé váló - tevékenységnek számíthatott a beszélgetések irányítása, a kapcsolatok ápolása, a rokoni és baráti szálak erősítése, a folyamatos hírcsere biztosítása, hiszen a házaspár ideje tekintélyes részét áldozta rá. Esténként az ágyban vagy az étkezésekkor rendszerint megvitatják egymással a nap során hallottakat és a nap történéseit. Esténként Bártfay legvalószínűbb tartózkodási helye a színház. Elmélyült beszélgetésre azonban ez a helyszín már eleve alkalmatlan: itt csak benyomásokat lehet szerezni, felcsipkedni a friss közéleti híreket és pletykákat, esetleg röpke udvarlást, bemutatkozást vagy gyors egyeztetéseket folytatni. A nap olvasással, házastársi beszélgetéssel vagy magányos elmélkedéssel zárul este 10 óra tájt az ágyban, s csak ünnepeken vagy ritkán látott, kedves vendég látogatása esetén maradnak fenn tovább. A (csillag) jellel Bártfay azt jelölte, hogy ekkor pillantott fel a sarkcsillagra, a „polárisra”. Rendszerint hasonló időpontban, este 8-9 óra körül figyelte meg.1272 (Valószínűleg ezt a szokását örökíti meg az a Kölcseyhez írott levél, amelyben a Vándor című, addig még publikálatlan vers kéziratát kéri el barátjától, személyes okra hivatkozva.1273 A vers záró soraiban az otthonától, kedvesétől messze szakadó Vándor egy csillagot nézve őrzi meg magában a szerelem érzését. „Száz csillag néz vérző sebére, De ő csak egy felé tekint, Melly nyugotról szerelmet int.”1274 A köszönetét mondó levél szintén céloz a csillagnézésre: „én a’ gyönyörű dal’ szavait - hangjait még azon órában, a’ mint kezemhez jőve, megtanúltam, meg nem tartóztathattam magamat, hogy azt szeretetre méltó Kedvesemnek el ne mondjam, kit annak hallása egészen elbájolá, ’s úgy kedvelli azt, hogy már több ízben, magányos sétálásainkon ’s csillagos estvéken, ismételve tőn hitszegővé [ti. Kölcsey azt kérte, ne mutassa meg senkinek a dalt, mielőtt gyűjteményes kötetében meg nem jelenik].”1275 9.2. Az ÉV RITMUSA, ÉVFORDULÓK A hét napjai szinte változatlanul követik egymást, s mivel a munkavégzésnek nincs behatárolt ideje, a vasárnap is munkával telik: Bártfay számol, levelez és tárgyal, ráadásul a Magyar Tudós Társaság pénztárában ez a fogadási idő. Hétvégén talán csak a színházba indul kevesebbszer, mert ilyenkor „vasárnapi bohóságokat” adnak. A rengeteg látogató és az egyhangú, visszatérő helyzetek egyaránt okai annak, hogy Bártfay nem szívesen jár társaságba. Ha teheti, inkább lemondja a házon kívüli meghívásokat; mindössze három olyan alkalmat rögzit a napló a négy év alatt, ahová Bártfay 1272 Erre a szokásra, a személyes csillag választásának szélesebb körben való elterjedésére több korabeli irodalmi alkotás utal. A legismertebb Petőfi Sándor A négyökrös szekér című verse, de Kemény Zsigmondnál is előfordul a Zord idő ben: „Kövesse ki ki a vezércsillagát!” Szépirodalmi, 1968, 479. 1273 Bártfay levele Kölcsey Ferenchez, 1827. március 16. = Kölcsey, Levelezés, I. m., 183. 1274 Szabó G. 2004., Versek és versfordítások, Universitas, Budapest, 146, 905-907. 1275 Bártfay levele Kölcsey Ferenchez, 1827. július 2. = Kölcsey, Levelezés, I. m., 203.