Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 9. Idő- és térviszonyok
9. IDŐ- ÉS TÉRVISZONYOK 663 mégis elment. Egyszer Vörösmartynál pipázik, és itt Fáy Andrással, gróf Ráday Lászlóval, Bugát Pállal, Luczenbacher Jánossal, Irinyi Józseffel, Megyeri Károllyal, Egressy Gáborral, Tóth Lőrinccel, Toldyval és Bajzával, azaz személyes jó ismerőseivel beszélget. Máskor Kossuthhoz megy uzsonnára, aki itt meséli el, hogy Bártfay fiatal barátja, Lovassy László elméje megbomlott. Egy ízben pedig közeli barátaik, a leánynevelő intézetet fenntartó Tänzer család házibálját látogatja meg. „Az öreg Täntzer és Tasner, a’ fiatal Tasner ’s én whisteztünk, a’ fiatalság tánczolt. Éjfél után jövék haza.”1276 A hónapok, az évek múlása szinte ugyanolyan észrevehetetlen, mint a hetek egymást követő ritmusa. A naplóban csak a negyedéves színházi bérlet megújítása, illetve Bártfay havi pénztári elszámolási kötelezettsége figyelmeztet az idő múlására. Talán ez az oka annak, hogy szokatlanul nagy hangsúlyt kapnak a személyes kötődésű dátumok. Bártfay gyakran használt kifejezése a „megemlékezés”, ami valójában visszaemlékezést és egy már eltelt időszak értékelését jelenti. Mérlegkészítés ez, egyfajta magánünnep, amely nem kapcsolódik a nyilvános életéhez. A legtöbb ilyesfajta bejegyzés Bártfay titkolt szerelmi viszonyához kapcsolódik. Erről csak a naplóban ír, nincs, akivel megossza ezzel kapcsolatos fájdalmait, örömeit vagy aggodalmait. A napló így beszélgetőtárssá lép elő, különösen a Barthos Paulinával való szakítás időszakában, amikor felhagy a naponta, folytatólagosan Paulinának írt levelekkel. „Ekkor lefekvém. Gondolkodtam. Ma két év előtt erős szélben és hidegben Gr[óf], Cs[áky Ninájhoz kisértem, délelőtt 10 óra tájban, ’s a’ lépcsőn oda menet - pihentünk; hazajövet a’ legszivesb bizodalom’ hangja és szavai; estve gyónás, és másnap, új-év’ napján, templomba menetkor, vagy - talán - áldozás után, az elhatározó igérkezés. - Ezek valának végső gondolatim ’s e’ visszaemlékezések közt szunnyadtam el. Érzésem ’s gondolkozásom e’ részben változatlan maradt, ’s hiszem ollyan lesz a’ sírig: benne csalatkoz nem fogok. - Sokat, sokat kellene összejegyeznem a’ mult évről; az rám nézve sok tekintetben terhes és fájdalmas volt. Azonban megsegített isten. És részesültem olly örömekben is, mellyek éltem’ legédesebbjei közé számítandók. Tapasztalám olly bizonyságait a’ szeretetnek ’s szives föláldozásnak, mellyet napjaimat földeríték ’s az éltet kívánatossá teszik. Ezek felejthetetlenek maradnak előttem. - Mit ad az új év? majd meglátjuk. - E’ sorokat más nap (azaz: 1839ki Januar. lén) irám. Tegnap már nem volt rá érkezésem.”1277 9.2.1. Hivatalos és személyes ünnepek Az egyházi ünnepek, a karácsony, a húsvét vagy Nagyboldogasszony napja alig észrevehetően különböznek a hétköznapoktól. Bártfay ilyenkor déli misére megy, néha egy-egy baráttal „járja a templomokat” - de valójában az ünnepek keretei mégis rendkívül szerények. A karácsony estét általában otthon, társaságban töltik. A karácsonyfa-állítás, valószínűleg a németes műveltségű Jozefinának köszönhetően a Bártfay-házban jelenik meg az elsők közt Pesten.1278 1276 1841. február 11. 1277 1 838. december 31. - Hasonló bejegyzés még: 1838. július 18., 1838. július 14., 1839. március 31., 1839. szeptember 8. 1278 Fábri, Az irodalom..., I. m., 521. - 1838. december 31., 1839. december 24.
