Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
7. AZ IRODALOM MEDIALITÂSA 625 fokait leszünk elismerni kénytelenek. Még a’ közmondás is kiáltja: minden kéz maga felé szokott húzni.”1015 Bártfay szerint tehát az Athenaeum sok kétes színvonalú, pasquille-szerű írásnak ad helyt, vitakultúrája kétes, eszközei nem becsületesek, nem tartja tiszteletben a »polgári élet’ kivánatait«. A választ erre a szerkesztőség az eredeti szerzőtől kéri. Szót kap tehát Hunfalvi,1016 aki kifejti, hogy bár a Bártfay által írott kifogások igazak, de ő nem tartotta szükségesnek megjelölni a forrást, hiszen ott ,,a’ dolog történetileg előadva a’ történet folyamában” áll, „én pedig az költői alakba öltöttem. [...] Ha nekünk, magyaroknak, nem kellene annyira az idővel (mert még igen sok tenni valónk van) - ’s a’ papirossal (mert szegények vagyunk) gazdálkodni: hosszabbra húznám nyilatkozatomat [...] s mondanám szinte, mit értek az eredetiség alatt.” Bártfaynak az eredetiséget firtató csípős megjegyzései nem maradtak tehát hatás nélkül, és a viszontválaszok és a szerkesztői megjegyzések során a vita végletesen eldurvult.1017 Bártfay időközben rájött, hogy elvetette sulykot és hogy a vita jóvátehetetlenül elmérgesítheti viszonyát az Athenaeum szerkesztőségével, vagyis közvetlen baráti körével.1018 Elszánja tehát magát önmaga leleplezésére,1019 és egy záró írásban megfogalmazza publicisztikai ars poeticáját, miszerint bajvívó lovagi pajzsának körirata: „Tréfa és komolyság”. Kifejti, hogy szerinte mennyire káros és felesleges a szerkesztőség és általában a sajtó vehemenciája, a kisebb ügyek túlreagálása: „jól ismerem az Athenaeum derék Szerkesztőinek tehetségét ’s gyakran bebizonyított ügyességüket mind fejenként mind öszvesen; ’s ha talán még most nem örömest hallják is, én őket szeretem és becsülöm - mindenikét a’ maga nemében minden esetre őszintén és igazán.” Ugyanakkor nem ismeri el az írásaira vonatkozó kritika jogosságát sem a tárgyat illető történeti kérdések ügyében, sem az akadékoskodó nyelvi kifogásokat.1020 „Csekély nézetem szerint még a’ valódi nyelvhiba is, midőn maga helyén tudva és akarva használtatik, szépséggé válik”1021 - írja Bártfay hosszan sorolva az idevonatkozó ókori szöveghelyeket, s Vergiliust, Sallustiust, Tacitust idézi.1022 Ezután felfedi magát Bajza előtt, először levélben, majd személyesen is.1023 A Bajzának küldött levél fogalmazványa fennmaradt Bártfay iratai között.1024 Figyelemre méltó, ahogy megpróbálja kiengesztelni Bajzát, és ahogy kapcsolatuk megromlása után is képes megteremteni a kettejük közötti közvetlen és személyes viszonyt. Ugyanakkor azonban pontosan megmutatja Bártfay polemikus hajlamának, erős öntudatának és szarkasztikus humorának jellegzetességeit is. Az írásból egy másik, 1015 OSZK Kt., Quart. Hung. 244-245. folio. 1016 Hunfalvi János, Nyilatkozás, Athenaeum 1841. július 18., 141. 1017 1841. július 4. 1018 1841. július 7. 1019 Labancz Lipót, Revocatio procuratoris, Athenaeum 1841. július 22. 1020 Waltherr László heves, erkölcsi alapú történészi „ellenőrködéseiről” Szalay László megemlékezésében így ír: „Mint a diplomatikai hűség csorba nélküli példánya, szemében egy más különben nagyérdemű történetvizsgálónknak, a »Codex diplomaticus Hungáriáé« kiadójának buzgó ugyan, de hogy minél többet juttasson napfényre, néha könnyelműen sietséges eljárása nem lehetett nem botránkoztató; szemében a legparányibb elhanyagolás is bűn volt, bűn a jó rend ellen; s a hév melyei Waltherr amaz eljárás rendetlenségeit megtámadá, egyik fontos okul szolgál hinnem, hogy a jó rend is vajmi követésre méltó például szerepelhetett az ősök erkölcsei között.” Budapesti Szemle 1864/19., 166. 1021 OSZK Kt., Quart. Hung. 1526. L, 250, folio. 1022 Uo., 257. folio. 1023 1 841. július 7., 1841. július 8., 1841. július 9. 1024 Bártfay László levele Bajza Józsefnek, 1841. július 8., OSZK Kt., Levelestár.