Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
612 7. AZ IRODALOM MEDIALITÁSA A magyar irodalmi nemzedékváltások zökkenői tollcsatákban és még erősebb ütésváltásokban zajlottak már ezt megelőzően és ezt követően is. Tipikus reakciónak számít, hogy a fiatalok az eggyel korábbi évjáratot képviselő, nagy „öregeknél” keresnek megerősítést és támogatást. Eötvösék így eleinte Kazinczy és Kölcsey megerősítését élvezik, cserébe ki is állnak értük az AthenaeummaX szemben. 1839-re azonban ez a helyzet döntően megváltozott: Eötvös ekkorra már félresöpörhetetlen közéleti tényezővé vált, Vörösmarty és Bajza ajánlja ebben az évben az Akadémia tagjainak sorába. Ennek tudható be az emlékbeszédre való felkérés is, amely bizonyára tágabb politikai tartalmakat is hordoz. A folyó országgyűlésen kialakult erőegyensúly, az ellenzék obstrukciós taktikájára válaszoló kormányzati merevség új szereplők színre lépését és új stratégia kidolgozását kívánná. Eötvös egy évvel korábban azt írja Széchenyinek: „Véleményem szerint még akkor is, ha a kormány valóban józanabbra változnék, egy új generáció szükséges, hogy vele kezet fogjon.”898 Az emlékbeszéd bizonyítani akarja azt is, hogy készen áll az a nemzedék, amely kellő szellemi kompetenciával, európai látókörrel, újszerű, elmélyült, tudományos igényű műveltséggel rendelkezik a modernizációs feladatok végrehajtásához. Eötvös beszéde így a generációs kiegyezés, a szellemi örökség átadásának látványos gesztusával és teátrális szavaival zárul: „Ő értetek élt.” A zárómondat az emelkedettséget, a szakralitást húzza alá, s ezt hangsúlyozza az is, hogy a szöveg egy imaformulával ér véget: „mondjatok áldást nyugalma fölött”.899 A mondat egyébként összecseng a frissen megjelent, a közönség emlékezetében elevenen élő A karthausi900 zárójelenetével, a Júlia sírja fölött mondott gyászbeszéddel. De az életét a köznek szentelő politikus-íróról szóló emlékbeszéd személyesen is szoros belső kapcsolatban állt a regény belső monológjával. Az előző év, azaz 1838 ugyanis fordulópontnak számított Eötvös életében: lezárult a fiatalkor szellemi és gyakorlati készülődése, a nagy nyugateurópai utazás után eljött a visszavonulás, a belső emigráció ideje. A kétely, a lelki fájdalom legyűrésének első próbája A karthausi szinte magára kényszerített megírása. Eötvös mintegy byroni világfájdalmának feldolgozásáról és kézzelfoghatóvá tételéről ír, a közéleti cselekvéstől való irtózás meggyónása ez a regény. Az ekkor kiadott Budapesti Árvízkönyv szerkesztői posztjának elnyerése Eötvös széleskörű irodalompolitikai kapcsolatrendszerének bizonyítéka. Eötvösék egy jótékony, közös célra, Heckenast utal: „[...] belépe Szalay László, de menni is akarva mingyárt; mert a Bajzák nem méltóztatnak a magoknál ifjabbakat a magok társaságában megszenvedni.” Kazinczy Ferenc levele Kölcsey Ferencnek, 1831. május 5. = Kazinczy, I. m„ XXL, 541. 898 Az idézet szövegkörnyezete: „Várhatunk-e 39-tül többet, mint 32-tül nem tudom, sőt nem hiszem, mert noha én részemről a kormány jószándékain nem kételkedem, sőt köszönettel ösmerém el minden érdemeit, főképp ez utolsó időben, nem hiszem, hogy a nemzetben még most bizodalomra akadhasson azon kormány, melyen kétkedni szokássá vált s melyet gyűlölni annyian tartották századokig hazafiságnak. - Nincs semmi olyan helyreállíthatatlan, mint bizodalom, főképp népnél, mely politikában, mint vallásában soha nem bír meggyőződéssel, hanem mindég csak hittel, s melynél a való s nem való mindég csak előítélet, annyival meg- rögzöttebb, mert oktalan. - Véleményem szerint még akkor is, ha a kormány valóban józanabbra változnék, egy új generáció szükséges, hogy vele kezet fogjon; de most várhatjuk-e ezt; mondd meg te, vagy mondja meg akárki, mit akar a kormány? Mondd meg csak egy alapelvét, csak egy elhatározott célját; s hozzá állok... Ami tehát a pillanatot illeti; véleményem szerént a legjobb politika az, mely minden életkérdéseket, amennyire lehet elmellőz, s inkább materiális dolgokkal foglalatoskodik. Eötvös József levele Széchenyi Istvánnak, 1838. június 7. = Eötvös József levelei, s. a. r. Oltványi Ambrus, Magyar Helikon, Budapest, 1976,131. 899 Eötvös József, Kölcsey Ferenc = Uő., Emlék- és ünnepi beszédei, s. a. r. Ráth Mór, Budapest, 1893,20. 900 Budapesti Árvízkönyv. Heckenast Gusztáv kiadó könyvárus úrnak baráti ajándékul, I-V., szerk. Eötvös József, Pest, 1839-1841. Az 1838-as pesti árvízben tönkrement kiadó megsegítésére állították össze a magyar írók.
