Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
7. AZ IRODALOM MEDIALITÁSA 613 Gusztáv kiadói vállalkozásának megsegítésére mozgósítják az irodalmi élet csaknem összes szereplőjét. Lapalapítást terveznek Szalayval és Treforttal, s a következő évben induló Budapesti Szemle - Toldy értékelését idézve - „életrevalósággal, izmos készülettel, nagy érzésekkel, nagy tárgyakról lelkesedve szól”. A regény, akárcsak az emlékbeszéd, nagy hatással volt Bártfayra. Már februárban kézbe veszi, majd nyáron feleségének és barátnőinek is olvas belőle - valószínűleg ritka kivételként -, magyarul. November végétől egy hónapon át ismét lapozgatja a folytatást, majd később felolvas belőle a ház női közönségének, alkalmazottainak és felesége barátnőinek.901 A helyzet megértésének fontos eleme, hogy rekonstruáljuk, mit hallhatott ki Bártfay az emlékbeszédből. „Rokonszenv az emlékbeszéd igazi múzsája”902 - ahogy Gyulai írja -, a személyesség, sőt a személyes érdek, az „önreprezentáció” adja egy igazán sikeres, átélt beszéd lendületét. Eötvös melankóliára hajló alkatát, érzékenységét, elszigeteltség-érzését, filantróp hajlamait, magányos törekvéseinek meg nem értettségét vetíti rá Kölcseyre, s így látens párhuzamot von kettejük között. Kölcsey tevékenységének azokat az elemeit, amelyekről nem alakult ki társadalmi konszenzus, nem mentegetni, hanem hangsúlyozva az életpálya erkölcsi integritását, tettei morális igazolására törekszik: „e név dicső fog maradni közöttünk, mint tenger közepette ama sziklák, melyeket a reájok csapdo- só mocskos hullám csak tisztábbra mos.”903 Eötvös és Kölcsey kapcsolatát kezdettől átszínezi egyfajta apa-fiú viszony. 19 éves korában, 1832-ben ismerkedik meg Kölcseyvel a „szeretetre méltó, lángvérű gyermek”, aki azonban csak egy az országos hírű politikus körül gyülekező fiatalokból. Az emlékbeszéd szerint „senki nem lehet, ki őt melegebben szerette volna; senki, ki neki több hálával tartoznék,”904 vagyis - ahogy a magyar irodalomtörténetben erre már akadt példa - Eötvös ezzel szinte apjává fogadta az akkor már halott Kölcseyt. A gyermektelen Bártfay már korábban is idősebb, atyai jó barátként viselkedik vele, naplójában báró Pepiként emlegeti az általa kedvelt, fiatal közéleti szereplőt. Viszonyuk bizalmas, már-már családias, tehát Bártfay - végső soron - akár magára is érthette a beszéd Kölcseyre vonatkozó passzusainak némelyikét.905 A Kisfaludy Társaság 1838. november 25-i ülésén határozza el Kölcsey-emlékszobrá- nak felállítását.906 Nem sokkal később - Bártfayn keresztül - Szatmár vármegye reprezentatív festményt rendel Anton Einsle-től,907 illetve az Akadémia nevében ő tárgyal kéziratos hagyatékénak megvételéről is. Egy év múlva, éppen a Kisfaludy Társaság novemberi gyűlése után, ahol elhangzott az Eötvös-beszéd, új lendületet kapott a Kölcsey- szoborállítás ügye. A szobor makettjét fél év múlva már közösen tekintik meg Ferenczy István műhelyében. A megvalósuláshoz közvetlenül hozzájárulhatott Eötvös beszédé901 1839. augusztus 15. - 1839. február 15., 1839. november 29. (és: 1839. július 28.) - 1839. december 26., 1840. január 17. 902 Gyulai Pál, Eötvös emlékbeszédei, Budapesti Szemle 11, 1868, 32. sz., 190. 903 Eötvös, Kölcsey..., I. m., 18. 904 Uo., 7. 905 Pár nappal később Kölcsey tanítványától, Pap Endrétől Bártfay így köszön el: „Reggel Pap Endre is nálam volt, Szatmárba menendő holnap ’s talán csak Februárban visszajövendő. Megkérém, hozna kevés földet Kölcsey Ferencz’ sírjáról.” 1839. november 30. - 1840. január 21., 1840. február 12., 1840. március-április (a naplóban: 1840. március 22.) 906 Erre lásd részletesebben a 10.3. Megbízások, művészkapcsolatok című fejezetet. 907 Erre lásd részletesebben uo.
