Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
610 7. AZ IRODALOM MEDIALITÄSA laknak.” - „A leányok szépsége múlandó mint a virágok fénymáza.”885 Steinacker hevesen reagál, amikor a Figyelmező megtámadja Rumy német munkáit, visszaemlékezve első saját írására, a Haferntöne aus Ungarlandxz.. E műve miatt 1837-ben ugyanez a fórum „farizeusnak, átfutónak, szökevénynek nevezte őt, noha „legbensőbb meggyőződéséhez képest” megpróbálta „elősegíteni azon szívek’ megnyerését, mellyek mind eddig, akármi okból is idegenek a’ hazához” és nyomatékkai óv a „magyaromaniától” is.886 7.1. Nyilvános felolvasás: az emlékbeszéd A naplóban megjelenő alkalmi, ismétlődő rituális aktusokkal887 888 körülvett, sajátos kulturális funkciójú műfajra példa az emlékbeszéd.sss A szóban elhangzó művek esetében fontos vizsgálati szempont lehet a közönség feltételezett elvárása, hiszen ezek - spontán jellegüknek megfelelően - erőteljesen idomulnak a hallgatóság igényeihez. Általánosságban elmondható, hogy céljuk a kapcsolaterősítés, a beszélő és a hallgatóság érzelmi összehangolása. Bártfay naplójegyzetéből kitűnik, számára bizonyos személyes momentumok fokozták a közös élmény, az intimitás, az „egybeolvadás” érzését, amit a testi kapcsolatteremtés igénye is jelez. Például [Eötvös így szól a beszéd elhangzása után:] „kérelmem az: nyújtsa ide jobbját azon melegen, mellyre az iménti lelkesülés hevíté.”889 Az irodalom közös, csoportos élvezetének minden résztvevő számára ismerős formája a korban az előre megformált ünnepi beszéd: a napló visszatérő jelenete az Akadémia vagy a Kisfaludy Társaság ülésein zajló felolvasás. A később nyomtatásban is megjelenő szövegek egy tárgyra koncentrálnak és moralizáló jellegűek, mivel a történetiségből kiemelt, örökérvényű teljesítményeket kodifikálnak és felmutatandó erényeket perszoni- fikálnak. Ugyanakkor a „ceremoniális kommunikáció” egy változatának elemei, hiszen előre megszabott formában, térben és időben ismétlődő, erősen formalizált, expresszív rítusok keretében hangzanak el. Konkrét feladatuk, hogy a résztvevők figyelmét a kiemelt érzésekre és gondolatokra irányítsák, így e műfajnak a nyilvánosság felé forduló formái legpuritánabb alakjukban sem nélkülözhetik a vizualitást és többnyire erkölcsi vagy politikai színezetűek. Az emlékbeszéd célja a mintaadás, a „helyes élet” példájának felmutatása, a panteonizáció - vagyis a nemzet kollektív emlékezetébe való felvétel -,890 vagyis a szövegbe rejtett közösségi megrendelés közvetítése, egy kulturális mintázat hiteles, meggyőző megjelenítése.891 885 Elméleti ’s gyakorlati Német nyelvtan leginkább honunk leány növendékei számára, Pest, Heckenast, 1842, 25. 886 Szíves kérdés Bajzához és az Athenaeum’ tisztelt kiadóihoz, Athenaeum 1841. július 8., 61. 887 A kultikus szövegekhez kötődő rítusok meghatározására és a kultúra egészére ható, cselekvés jellegű irodalomtörténeti szövegekre hoz példát Dávidházi Péter, „Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza, Gondolat, Budapest, 1989, illetve Dávidházi Péter, Irodalomtörténet és ünnepi beszéd. = Az irodalom..., I. m., szerk. Kalla, 137-141. 888 A műfajjal kapcsolatos megállapításaim jórészt Porkoláb Tibor könyvének alapos és meggyőző gondolatmeneteire támaszkodnak, különösen A panteonizáció műfajai: az emlékbeszéd és az emlékóda című fejezetre. Porkoláb, I. m., 110-168. Lásd még Tverdota György, Az emlékbeszéd, mint a kultikus és a kritikai beállítottság és nyelvhasználat közötti átmenet modellje = Az irodalom..., I. m., szerk. Kalla, 88; Margócsy István, Magyarok Mózese. Az 1859-es Kazinczy-ünnepélyek nyelvhasználatáról = Uő., „...Égi és földi virágzás tükre...”. Tanulmányok magyar irodalmi kultuszokról, Holnap, Budapest, 2007, 249-267; Takáts, Gyulai..., I. m., 234-253. 889 1 839. november 24. 890 Porkoláb, I. m., 110-168. 891 Az ünnep társadalmi jelentéseiről lásd Assmann, I. m., 89.
