Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 7. Az irodalom medialitása
608 7. AZ IRODALOM MEDIALITÁSA Bártfay ismeretségi körében a nyomtatott könyv, a sajtótermékek és a röpiratok elsődlegesnek számítanak a tájékozódásban, a művelődésben és a szórakozásban. A napló szereplői sokat olvasnak, jellemzően például este, elalvás előtt.871 A másik gyakori jelenség, hogy a várakozást vagy az akadályoztatás miatt keletkező „fölös” idő kitöltését használják fel olvasásra.872 Bártfay külön kifejezéssel írja körül, hogy valaki „magának”, azaz magában olvas.873 Ez a megfigyelés is erősíti az egész fejezet egyik központi állítását: az irodalmi szövegek közvetítésének az írással csaknem egyenértékű médiuma az emberi hang. A napló vizsgálata figyelmeztet, hogy számos előadásra szánt, kvázi „írásos” műfaj (felolvasás, szavalat, színpadi előadás, szónoki beszéd) kulturális szerepének megítéléséhez hozzátartozna az elhangzást kísérő, spontán megnyilvánulások ismerete, hiszen e szövegek konkrét szituációba ágyazottsága megkérdőjelezhetetlen. ,,A’ bálosok csak félhatkor reggel jővén haza nem aludtak. Midőn öltözködtem, küldé Schedel a’ két jutalm[azott]. Balládát hogy a’ Kisfaludy-társaság mai ülésébe olvassam. Kedvetlenül vevém át, ’s alig lévén időm azokat előbb végig futni, nem csoda hogy az olvasás a’ szép közönség előtt nem igen sikerült - én legaláb épen nem vagyok azzal megelégedve.”874 A rossz, színtelen előadás, a „tönkreolvasás”, amire Porkoláb Tibor utal egyik esettanulmányában,875 ritka kivételnek számít. E jelenséget tágabb történeti folyamatba ágyazva bizonyos, hogy az időben helyhez és pillanathoz kötött nyilvános multimediális kultúreseménnyel876 szemben ebben az időszakban fokozatosan teret nyer a magánéletbe visszavonuló, individuális kulturális cselekedet: a könyvolvasás, a zenehallgatás, a képnézegetés. Ennek ellenére az irodalmi szövegeknek egy-egy eseménysorba való beágyazottságára számos látványos példát lehetne hozni, mint például a helikoni ünnepségeket Keszthelyen vagy a szónoki beszédeket és az arra adott válaszok erősen színpadias formáit, ahol az interaktivitást a hangosan reagáló hallgatóság, a közönségből közösséggé alakulás lehetősége nyújtja. Kevés és csak közvetett utalást találunk arra, hogy a társalgás nyelve gyakran a német. Ez főleg női közegben jellemző, s valószínűsíthető a német anyanyelvű Jozefina miatt is. Bártfay általában magyarra fordítva jegyzi le a hallottakat, ritkán tartja meg az eredetit; csak véletlenül vagy egy-egy szójáték kedvéért.877 Közösen, családi körben leggyakrabban németül olvasnak angol szépirodalmat; magyar eredeti műről Bártfay viszonylag ritkán, szinte csak baráti kapcsolatai miatt vagy bíráló bizottsági szerepének kapcsán ír. A napló egyébként nem adja vissza, milyen nyelven folyik társalgás, csak akkor lehetünk biztosak ebben, ha szerzője leírt szöveget idéz. Heinrich Kochhal, az építésszel vagy a kereskedők egy részével bizonyosan németül beszél - annyira természe871 1839. július 2. - Németül: de Sor, I. m. - Valamint: 1838. március 13. 872 1 839. július 8., 1838. február 25. 873 1838. február 12., 1840. február 16. 874 1840. február 6. - Bártfay két művet olvas fel. A győztes Szilágyi István, Arany János majdani tanárkollégája versét (Kisfaludy Társaság Évlapjai I, 250-253.) illetve Nagy Imre balladáját (Kisfaludy Társaság Évlapjai I, 244-249.) - 1840. február 6. 875 Tompa Mihály Kazinczy-ódájának „compromittálása”. Esettanulmány. = Porkoláb Tibor, „Nagyjainknak pantheonja épül”. Közösségi emlékezet, panteonizáció, emlékbeszéd, Anonymus, Budapest, 2005, 139-149. 876 Uo., Normativitás, intézményesültség, multimedialitás című fejezet, 122-139. 877 1 839. március 1., 1839. január 30.
