Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 6. Az 1839/40-es országgyűléstől a Kelet Népe-vitáig (1839. június - 1841. december)
6. AZ 1839/40-ES ORSZÁGGYŰLÉSTŐL A KELET NÉPE-VITÁIG... 595 venni azokon a megyeüléseken, ahol ezt a kérdést tárgyalják és társaságban is „versengve” vitatkozik róla.768 Az 1841. február 3-i közgyűlés ismét határozatot hozott, mely szerint az áldásmegtagadó papokat perbe kell fogni.769 Szentkirályi Móric új országgyűlés összehívását sürgeti a vallási sérelmek miatt. Kossuth kikel az egyház hatalmaskodása ellen, „zajos taps közt” kijelenti: „Ha a katolikus egyházi rend nem talál magának itt lélekismeret és vallás szabadságot, menjen máshová azt magának felkeresni.” A hangzavar közepette Széchenyi egy anekdotikus történet elmesélésével eléri, hogy a jelenlevő ifjúság lármáját lecsillapítsa, s így a konzervatív Majláth János gróf felszólalhasson:770 „Közgyűlés. Vallás-ügy. Felszólalok, hogy szóhoz juttassam Maxenfutschot, felette ékesen és sikerrel. Kossuth parádézik. Sz[ent]királyi uszít. Szaniszló őhozzá [Kossuthhoz]: »ÉDES TÁBLABÍRÓ URAM.« Ő: »ÉN NEM VAGYOK ÉDES, DE IGEN KESERŰ«”771 Sajnos, ezt a vitát Bártfay már nem hallhatta.772 Pedig a február 16-i ülésen Horárik János katolikus pap felvetéseként hangzott el nyilvánosan először az a liberális álláspont, ami majd a későbbi, bevett államigazgatási gyakorlatot meghatározza. Horárik kifejtette, hogy a házasságkötést világi hatóságokra kellene bízni, s az áldást mint „haszontalan, semmit érő” kelléket ki kellene hagyni az esketési szertartásból.773 6,3. Kossuth és Széchenyi - A Pesti Hírlap és A Kelet Népe (1841) 6.3.1. Bártfay viszonya Széchenyivel és Kossuthtal A napló utolsó évének neves, ismert közéleti személyiségei közül sokan: Deák Ferenc, Fáy András, Nyáry Pál, Szentkirályi Mór jó ismerősei Bártfaynak. A politikusok között kitüntetett helyet foglal el Széchenyi István. Bártfay vele való viszonya tiszteletteljes, de ugyanakkor közvetlen, csaknem baráti. A naplóból kirajzolódó kapcsolat alátámasztja és kiegészíti Lackó Mihály vizsgálódásainak megállapításait a korabeli biográfiák és a visszaemlékezők látszólag „ellentmondásos” Széchenyi-képéről: „Bárki jutott közelébe, érezte a nagy férfi személyes befolyásának ellenállhatatlan varázsát, de érezte azt is, hogy ez az ember nem tud ösztönszerűleg szíves lenni, hogy meleg rokonszenvvel senki iránt nem viseltetik, mindenkit csak eszköznek tekint, s csak annyiban becsül, amennyiben állását, befolyását, erejét és intelligentiáját fel gondolja használni.”774 Károlyi titkáraként és az Akadémia pénztári ellenőreként bejárása volt a grófhoz, még olyankor is, amikor az bezárkózott. Máskor sétálnak a pesti utcákon, egymást kí- sérgetve, így cserélnek eszmét. A jó zempléni kapcsolatrendszerrel rendelkező Bártfay előtt minden bizonnyal ismeretes volt az a koleralázadás idején terjesztett történet, amit Károlyi György 1831-es levelében közvetített Széchenyinek: „Midőn Klobusitzky házát 768 1841. március 11. 769 1 841. február 3. 770 Összefoglalóan uo., 87-91. 771 ViszoTA, Gr. Széchenyi..., I. m., 444, 1841. február 3. 772 1841. március 16. 773 Összefoglalóan a megyegyűlésről: Fazekas Csaba, I. m., 89-90. 774 Pulszky Ferenc, Jellemrajzok, Budapest, 1874. - Idézi Lackó, Széchenyi elájul..., I. m., 88.
