Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 6. Az 1839/40-es országgyűléstől a Kelet Népe-vitáig (1839. június - 1841. december)
596 6. AZ 1839/40-ES ORSZÁGGYŰLÉSTŐL A KELET NÉPEVITÁIG... feldúlták - egy zugügyvéd a Hitelt találta az asztalon - felütötte benne, ami a parasztokért emel szót - lefordította szlovákra - és elszónokolta népnek bizonyára a legszabadabb fordítás volt az, ő pedig már lóg.” Széchenyi naplójának kommentárja bizonyítja, hogy ez a hír legfőbb félelmét váltotta be: „Akár igaz, akár hamis - nem fognak fölhagyni azzal, hogy szegény Hitelt forradalmi könyvnek tartsák. Ismét egy ok a sajtószabadság ellen. - Rám nézve káros következései lesznek.”775 Bártfay minden bizonnyal ugyanígy értékelte a fentieket. Véleménye Széchenyiről - a napló időszakában - egyértelmű: mértéktartó, óvatos lépéseit példamutatónak tartja. (Ahogy Toldy is megfogalmazta egy jelentésében, melyet már a napló időszakában írt: örömmel kell megjegyezni, hogy Széchenyi nézete, aki szerint sorsunk az osztrák uralkodóházhoz láncol bennünket, a legtöbb befolyásos ellenzéki körében is visszhangra talál.)776 Tudjuk, hogy Kossuth nevével Kazinczy ismertetette meg Bártfayt. Levelében idézi Kossuthnak az 1831. január 24-i zempléni közgyűlésben elmondott beszédét, amelyben a fiatal ügyvéd az országgyűlési beszámoló alkalmával élesen bírálta a megye követét, mert az az ellenzéki követutasítással szemben megszavazta a kormány által kért újonctöbbletet777 - „olly tűzzel mintha a kezében volna zendítés szövétneke, két kezét a csípejére rakván, képzelhetelen vakmerőséggel tartá beszédét.”778 A megye idős levéltárosának, Kazinczynak a „dühre gyulladt Catilináról” szóló nevezetes jellemzése rávilágít arra a generációs konfliktusra, amely „arisztokratikus”, azaz higgadt, mértéktartó érvelést, visz- szafogott gesztusokat és viselkedést várt el a közéletben. Bártfay viszonyát Kossuthhoz azonban a fentiek, úgy tűnik, kevéssé befolyásolták. A naplóban távoli elvbarátként jelenik meg; Bártfay a Wesselényivel párhuzamos perét és bebörtönzését is mély részvéttel figyeli. Minden bizonnyal olvassa az 1838-as Társalkodó ban közzétett, fogságban írt leveleit amelyek számára is fontos témákról - a pesti árvízről, Kölcsey haláláról - szólnak.779 Az amnesztia után a betegségéből éppen felépült Bártfay őszinte örömmel üdvözli.780 Szűkebb baráti körük számos érintkezési pontja ellenére világaik mégsem érnek össze, pedig Bártfay minden bizonnyal nagyra becsüli az elveiért súlyos büntetést vállaló politikust. Kossuth 1840. június 9-i, nevezetes beszédét a pesti megyegyűlésen,781 amelyben köszönetét mondott ügye támogatásáért és családja megsegítéséért, Bártfay is megszerezte és felolvasta barátai körében.782 A nagyhatású felszólalásról szinte azonnal kéziratos másolatok készültek. Vörös Antal négy nappal elhangzása után a következő megjegyzéssel küldi Wesselényinek: „Soha nem láttam, nem bámultam annyira szónoklatot, mint ez alkalommal.”783 Ebben hangzik el az a híres szóösszetétel, amellyel Széchenyit a „legnagyobb magyarnak” nevezi. „A nemzet újjászületésén sikeresben munkást, egyszóval kinél nagyobb magyart nemzetem évkönyveiben nem ismerek...”. Széchenyi meglehetős bizalmatlansággal fogadja Kossuth kitüntető minősítését: „Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezett. 77s Kazinczy Levelezése, III—IV., I. m„ 614. 776 Pajkossy, Toldy..., I. m„ 188. 777 Kossuth Lajos..., I. m„ 215-219. 778 Kazinczy Ferenc levele Bártfaynak, 1831. január 25. Kazinczy Levelezése, XXI., 459. 779 Társalkodó 1838. szeptember 8., 76. sz. Közli KLÖM VII., 55. számú, Buda, 1838. szeptember 8. Kossuth levele anyjához Kölcsey haláláról, 487; 47. számú, Buda, 1838. április 7. Kossuth levele anyjához, Pest újjáépítéséről, 391-395. 780 1840. június 6. Kossuth május 10-én hagyta el a börtönt az április 29-én meghirdetett amnesztia után. Kossuth, Kossuth Lajos..., I. m„ 623. Egy hónap telt el; Bártfay betegsége miatt. 781 Uo„ 627-633. 782 1840. június 14. 783 Uo„ 633.
