Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 4. Politikai állásfoglalás a titkár helyzetében
4. POLITIKAI ÁLLÁSFOGLALÁS A TITKÁR HELYZETÉBEN 547 sem hagyom szállni.”462 Egy - bizonyára álmatlan - éjszaka után újabb ajánlattal áll elő: „Azonban a te ügyed bizonyosan érdekesebb, mint az enyém, és ha azt hiszed, hogy néked árthatna, ha ezen alkalommal nem udvaromba, hanem a fogadóba kellene szállanod, ime ide mellékelek egy rendelést, melyszerint kívánságod szerént az udvaromban lészen szállásod, s melyet elérkezésedkor Szabó sáfáromnak elő fogod mutatni. És azonkívül még Rába fiskálisomnak, is szinte meghagytam, ha kívánnád, s ha jobb szeretnél nála lakni, ő is készítsen szobát számodra. így hát válogathatsz 3 lakás közül. Az udvaromra nézve csak azt az egyet kell észrevenned, hogy Gosztonyi ki fog költözni a fogadóba azon esetre, ha hozzám szállasz, és nem tudom, ha nem lészen ez tanúidra talán károsabb, ha a protonotarius ellened ingerelve lészen azáltal, hogy quasi a házombúl kiköltözteted. Egyéberánt érdekeidet jobban érted, mintsem hogy abban valamit tanácsolhassak, noha hidd el, legjobb szándékbúi történik.” „Nyomorú lélek!” - jegyzi be naplójába Wesselényi,463 és valószínűleg Bártfayval is megosztja ezt az újabb fordulatot.464 Másnap Károlyi Bártfay szobájába érkezve melegen érdeklődik személyes viszonyai felől, hogyan rendezkedett be az árviz utáni új otthonában, jól érzi-e magát, s vajon mit tehetne még érte? Majd Wesselényiről kérdez, amire Bártfay nyíltan, szándéka szerint „őszintén, de minden hántás mellőzésével” válaszol, közvetítve barátja „sajnos neheztelését”. Károlyi azt hangoztatja, írásban is kiállt már Wesselényi mellett.465 „A’ Gróf megérkezvén Fótrúl, hova tegnap délben ment ki, vele értekeztem egyről másról. Irószobámba jővén, kérdé, jó lesz e így, a’ mint van. Többi közt mondám: ha tudnám hogy állandó lakásom lesz ez, a’ hol vagyok, kifestetném a’ szobákat, nagyon sok baj lévén a’ meszeléssel. Azt feleié Ö Nagysága, hogy az tőlem függ, itt maradjak e, vagy ne: neki úgy látszott, hogy inkább szeretek oda kün, az üllő utczai házban lakni. Uram, én ott fogok lakni, a hol Nagyságod szállást ad; némelly tekintetben, miért tagadjam, nyugalmasabban valék ott: ide csak azért nem kívánkoztam, mivel senkinek útjában lenni nem akartam. Azután kérdé: miként van B[áró], Wesselényi]? - Elmondám, a’ mit állapotjárol tudok. De a’ beszéd annak legutóbbi N[agy]károlyi útjára fordult. Őszintén szólék, de minden hántás’ mellőzésével W[esselényi]. sajnos nehezteléséről. Szólék továbbá a’ por’ tárgyában is, ’s a’ mit fölolvastam, nagyon tetszett Ö N[agysá]gának; mondá: hogy a’ Nádor az ő bizonyság-tételét, mellyet t. i. írásban adott Septemb. elején, helyeslette ’s okosnak találta: ke- vésbbé a’ Gr[óf]. Sz[táray]..ét.”466 Nyíltan barátságtalan lépését, azaz hogy korábban elutasította volna Wesselényi szálláskérését, a továbbiakban sem Bártfay, sem Károlyi nem kommentálja. A titkár ezután felolvassa a védőbeszéd egy részletét. A napló alapján következtethetünk arra, melyek voltak a Bártfay számára legfontosabb, legerőteljesebb érvek.467 462 Károlyi György levele Wesselényinek, Csurgó, 1838. szeptember 29., MÓL Filmtár, 8394. doboz. Idézi Fazekas, A „triumvirek”..., I. m., 179. 463 Trócsányi, I. m., 409. 464 1 838. szeptember 30. „Ebéd előtt B[áró]. Wesselényi], vala itt.” 465 Lásd erről az 5.5. Tanúvallomások gyűjtése Szatmárban (1838. május - augusztus) című fejezetben. 466 1 838. november 12. 467 1838. november 8. „Azonban [...] K[irályi] Fiscus békés polgárt, törvényes pályán járó békés polgárt, ellenségesen megragad; ’s itélőszék’ elébe vonszol; ’s az ország’ felső bíróságát nem átallja, nem fél, nem irtózik felszólítani, hogy az üldözőbe vettet, egy értelem nélküli mondásért, mellyet Alperes soha nem mondott, neki véráldozatúl odavettesse. [...] Díjosztó igazság, a’ bűnre kimondott Ítélettel, magát a’ bűnt nyomja le; személyes boszú csak testet sanyargat, testet teszen semmivé: de a’ bűntől tiszta lélek, testi szenvedés által erősödve, szellemi erejében emelkedik fel; és összeroncsolt testi házára mutatva, néma de törűlhetetlen jelekkel szól földhöz és éghez, emberi véleményhez és isteni változatlan igazsághoz. - Lásd még az 5.7. A védőbeszéd végső változata (1838. szeptember - december) című fejezetben.
