Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 3. A naplóíró: Bártfay László
3. A naplóíró: Bártfay László 3.1. Toldy Ferenc Bártfay-képének hagyománya Az alábbi fejezet célja, hogy összefoglalja, rekonstruálja a Bártfay László alakjához kapcsolódó sztereotípiák létrejöttét, vizsgálja forrásaikat, fennmaradásuk tartósságának okait. Neve többnyire hivatkozásokban, lábjegyzetekben fordul elő, önálló szerepeltetésére mindössze néhány példa akad. Bártfay alakjának kontúrjait az irodalomtörténet-írás számára a kortárs Toldy Ferenc rajzolta meg máig a leghatásosabban. Toldy két alapvető állítása: Bártfay az „ösz- szekötő láncszem” Kazinczy és Kisfaludy Károly között, illetve Bártfay „szalonjának”, az itt létrejövő kapcsolatrendszernek döntő jelentősége volt az 1820-as évek végén, az 1830-as évek elején az irodalmi korszak- és generációváltásban. Bártfay szerepének legnépszerűbb megfogalmazása nem szöveges, hanem vizuális forrás: az 1859-es Kazinczy-évforduló kapcsán Orlai Petries Soma - feltehetőleg Toldy sugalmazására193 - készített festménye, a Kazinczy és Kisfaludy találkozása.194 Az emble- matikus erejű mű, amely a nagyközönség számára közvetítette Toldy Ferencnek a reformkor irodalomtörténeti fejlődéséről felvázolt nagyhatású vízióját,195 egyúttal a legszélesebb körben tette ismertté - már amennyiben ez széles körűnek tekinthető - Bártfay nevét. A bevésődésben természetesen döntő volt az időpont és a helyzet. A Kazinczy- ünnep lett ugyanis 1849 után az első, a teljes országra kiterjedő, a belpolitikai életet felpezsdítő és minden réteg számára reprezentációs alkalmat kínáló rendezvénysorozat. „Az ünnepelt személye és életműve persze egyedülállóan kedvező alkalmat kínált ahhoz, hogy a legkülönfélébb (nemzetiségi, rendies, felekezeti és kulturális) identitások, fölfogások és törekvések egyetlen táborban egyesüljenek.”196 A hatást fokozta a közadakozásból létrehozott kép bemutatásának különlegessé tett pillanata, és nem elhanyagolható a gon193 Keserű Katalin írja Orlai-monográfiájában: „A két személyiség közti közvetítő (a képen is) Toldy Ferenc volt, aki segítette a festőt, hogy művén tizenkét író »hű arcképét« megfesthesse.” Vasárnapi Újság (VU) 1859. március 27., 151; és VU 1859. október 23., 515. „Orlai mindenesetre az ő segítségével szerezte meg Bártfayné eredeti arcképét. (Toldy Ferenc levele Orlainak. 1859, Magyar Nemzeti Galéria Adattára 2129/1927. Keserű Katalin, Orlai Petries Soma, Kossuth, Budapest, 1984, 56. 194 Az eredeti kép Széphalmon, a Kazinczy-mauzóleumban található. Lásd Uo., katalógus 121. -Reprodukciója szinte minden népszerű irodalom- és művelődéstörténeti összefoglalóban szerepel. Például Rexa Dezső, Pestre..., Budapest, 1928, XXXII kép. 195 Ekkor jelenik meg Toldy nagyhatású tudományos vállalkozása, a Kazinczy Ferenc és kora. Toldy szerepéről az 1859-es ünnepségekben lásd Dávidházi, Egy nemzeti..., I. m., 265-282; A végső birtokbavétel rituáléja felé: engesztelő áldozat, irodalmi kanonizáció és rejtett testvérharc a Kazinczy-ünnepen című fejezet. 196 Fábri Anna, „Sosem volt még ily compact egyetértés. A Kazinczy-ünnep - 1859 = Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok, szerk. Kalla Zsuzsa, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977,183; az ünnepség politikai, közéleti vonatkozásairól: Uő., „...újra érez, újra él e hon”. A Kazinczy-ünnep, Műhely 1992/6, 55-58; Margócsy István, Az 1859-es Kazinczy-ünnepélyek nyelvhasználatához = Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok, szerk. Kalla Zsuzsa, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2000, 109-118.
