Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)

„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai

2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI

507

keserű beszéd volt köztem és J[ozefina]. között olly tárgyról, melly már többször hozatott szóba, de a’ mellyről jobb lett volna mindenkor hallgatni, mert csak maga magát keseríti vele.”186 - [...] ,,B[áró], Wesselényi], vala rövid ideig nálam, keserűn panaszkodva, miként pőrét, bár azt a’ K[irályi]. Fiscus csak tegnap submittalta,187 már holnap referálni akarják, csak annyi időt sem engedve neki, hogy informatióit leírathassa ’s bíráit előbb eljárhassa. E’ miatt úgymond mind a’ Referenssel (Gosztonyi ítélőmesterrel) mind a’ Per- sonalissal kedvetlen jelenetei ’s nyilatkozásai valának.”188) A ’keserű’ ugyanígy a csalódás szava is, a kizökkent, megrendült lelkiállapot visszatérő kifejezése a napló szerelmi történetének lezárulásakor: „Muki czíme alatt jött Pakéta; abban számomra az Árvizkönyv és levél. - Annyi keserűt soha, de soha nem vártam volna Paulinától. Ő nem hálátlan, nem szívtelen: ő - rósz, és közönséges; ’s ez fáj leginkább.”189 - „Mostani magaviseleté mások előtt talán természetesnek sőt helyesnek látszhatik: - de én máskép tudom a’ dolgokat, és tudom, hogy megsiratja egykor - előbb utóbb - a’ mit tett. Azonban ő lássa; egy keserű tapasztalással gazdagabb.”190 - ..] alig tudnék neki mit felelni, a’ nélkül hogy vagy magam vagy mások iránt keserű, talán igazságtalan ne legyek.”191) A ’keserű’ kifejezés sűrűn előfordul a napló utolsó aktív évének utolsó hónapjaiban is. A szokásos év végi számvetés mintegy megadja a szöveg egyre lakonikusabb, ritkuló, majd abbamaradó bejegyzéseinek alaphangját és előrevetíti a napló lezárását.192

A fogalomhasználat vizsgálatának fenti példáiban olyan kifejezéseket választottam, amelyek a maitól, a hétköznapitól eltérőek, Bártfay saját nézőpontjára utalnak, s ezzel a forrás egyedi sajátosságait használják ki. A napló intimebb műfajában sokkal nagyobb szerepet kapnak az érzelmi élet szélsőségeit, ellentmondásait, polaritását megjelenítő kifejezések, mint a társadalmi normákhoz magától értetődőbben illeszkedő, a személyiség harmonikusabb oldalát bemutatni kívánó levelekben, ami a szövegekben mindenkor jelenlévő olvasó, címzett fontosságára figyelmeztet. Ez a szövegelemzési módszer ugyanakkor alkalmas arra is, hogy általában is pontosítsa egyes kifejezések értelmét, érvényességi körét a kor írott közbeszédében.

186 1838. július 11.

187 Azaz: terjesztette fel ítéletre.

188 1839. január 23.

189 1839. április 23.

190 1839. május 17.

191 1839. július 24.

192 1840. december 31. „Letelt tehát ismét egy év; adott örömeket és hajakat. A’ keserű tapasztalás és tágasb ember- ismeret okosabbá teheti az embert, de a’ szívet sebzi. Mit hoz majd a’ jövő magával?”