Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI 501 mit tevék én magammal fiatalkorom óta, ’s mint vergődtem, mint küzdöttem, míg azon pontra juthaték, mellyen vagyok.”145 A folyamatos önművelést, ismeretszerzést, a napi olvasást, tájékozódást - csakúgy mint a sétát - elvégzendő kötelességei közt tartja számon Bártfay. Toldy Ferenc őt méltató sorai valószínűleg ennek a rendíthetetlen szorgalomnak szólnak: „Kevés férfiút ismertem, ki Bártfaynál több általános műveltséggel, alaposabb ismeretekkel a szépirodalomban, a történetben és a jogban bírt.”146 Az önmegtagadás máshol önként vállalt lemondást, tűrést jelent, leginkább a személyes boldogságról, az előnyökről a felismert és elfogadott hasznosság, az erkölcsi jó megvalósulása érdekében. (Ilyen helyzet például a hatalomról való lemondás abban a balladatémában, amit Bártfay javasol a Kisfaludy Társaság pályázati témájául.147) Személyének a közös, fontos ügy érdekében való háttérbe szorítását szintén az önuralom gyakorlásaként írja le Bártfay. A Károlyi Györggyel szemben más álláspontot elfoglaló titkár önként mond le igazának bizonygatásáról a tárgyaláson.148 A naplóbejegyzések ugyanakkor egyértelműen utalnak arra, hogy a naplóíró érzékeli, hogy az érett, helyes viselkedés gyakorlása, amit hangoztat és amit elvár magától, elszürkíti belső világát és jelentős érzelmi veszteségeket, csalódásokat okoz, hosszabb távon pedig átalakítja, megmerevíti a személyiséget: „Az élet ’s világ akkor sem ragyogtak, akkor sem úsztak előttem rózsafényben; azonban a’ tapasztalás’ hidegítő keze még nem szorítá szívemet, nem hűtötte meg az önmegtagadások’ annyi fokain érzeteimet.”149 Ezt a saját maga által jelzett tendenciát igazolják az utolsó év bejegyzései, majd a 1849-1851-es napló és Bártfay levelezése is. 2.3.4. Resignatio'50 Bártfay naplójának egyik legismertebb, korán publikált betétje Wesselényi börtönbe vonulásának leírása az ítélethirdetés után.151 Az írás célja egyértelműen az, hogy bemutasson egy mintaadó magatartást.152 Wesselényi tisztában lehetett azzal, hogy bár viszonylag 145 1 839. január 13. 146 Toldy, Irodalmi... I. m., 11. 147 1838. november 25. - I. Gézát (1040-1077, uraik. 1074-1077) unokatestvére, Salamon német segítséggel kiűzi az országból. Géza Lengyelországba menekül, majd visszatérve legyőzi őt. Egyezséget kötnek, aminek értelmében a korona Salamoné marad, ők testvérével, a későbbi I. Szt. Lászlóval apjuk egykori dukátusát nyerik el. Hét év közös kormányzás után azonban Géza megtámadja és a mogyoródi csatában legyőzi Salamont. Uralkodását a bizánci császár jóváhagyása támogatja, aki koronát küld neki, a későbbi Szent Korona alsó részét. 148 1840. október 19. 149 1 838. március 13. 150 A latin kifejezés a korban még elsősorban hivatali tisztségről való lelépést, leköszönést jelent. A szó másik értelme egy meglehetősen pontosan körülírható, mintát adó magatartás: megnyugvás, beletörődés. Kazinczy például számos megnyilvánulásában összekapcsolja a két jelentést: a hivataláról kényszerűen lemondatott zempléni alispánról írja: „lemonda 37. észt. olta viselt hivataláról, ‘s magát candidáltatni sem engedé, látván, mit tesznek azok, a’ kik az ő nagyságát nem tűrheték. Melly gyönyörű volt látni ezt a’ valóságos nagyságot, melly magát a’ nyugalomban tündököltette.” [...] „megmutatá, ily esetben mit tehet eggy nagy lélek. Látván haragosainak, irigyeinek törekedéseiket, elbúcsúzott, ‘s nem engedé magát candidáltatni. Tellyes nyugalomban jelene-meg közttök, ‘s arcza, mozdulatai, szavai soha nem árúltak-el ollyat, a’ min ellenei mosolyoghattak.” Völgyesi Orsolya, Etika és politika. Kazinczy és az 1827-es Zemplén vármegyei tisztújítás. Uő, írók, szerepek, stratégiák, Ráció, Budapest, 2010, 32-33. 151 Lásd az 5.10. Börtönbe vonulás (1839. február 9-12.) című fejezetet. 152 Sajátos, hogy nem maradt ránk „Az árvízi hajós” leírása Bártfaytól. Talán Wesselényinek aktívan heroikus arca nehezebben lett volna számára rögzíthető: „Megjővén hajónk, két hajóval útnak indultunk. Megint a magam helyén és teljeserőben éreztem magam. Mindezen rémítő jelenetek közt, melyeknek eddig a hullámok
