Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
500 2. A BÄRTFAY-DIÄRIUM SAJÁTOSSÁGAI Bártfay szövegében a test az ember óvandó, értékes, de feltétlenül a tudat irányításának alárendelt része, mely nem önállósodhat. Úgy gondolja, szenvedélyeit, hirtelen késztetéseit el kell fojtani, mederben kell tartani, de legalábbis meg kell vele próbálkozni. („Az ember csak ember míg él, azaz: gyarló portéka. Mennyit küzdünk az állatisággal, mennyit hajlandóságaink, az önzés, a’ szenvedelmek elfojtásában vagy nemesítésében - ’s még is, jönnek pillanatok mellyekben a’ lelki felsőség nem gyakorolhatja diadalát ’s az akarat a’ testiséghez hajlik. Invitumque trahit nova vis; aliudve cupido, Mens aliud svadét [Új az erő, mi magával ránt. Mást súg a kívánság, mást az eszem.140] - E’ megjegyzés magamat illet, mert ma ollyat tevék, mit az okosság nem helyeselhet. - De már híában! - Ha kellemetlen következései lesznek, egyedül magamnak kell tulajdonítanom, ámbár való, hogy adott szavam szerint tevém azt, ’s inkább magam szenvedek, mint sem azt megszegjem.”141 De nem csupán a nemiség jelenthet kihívást. A testi vágy sokféle lehet, más életveszélyes kockázatokba sodorja a napló személyes biztonságára egyébként gondosan ügyelő hősét.142 Bártfay a testinél sokkal súlyosabbnak tartja, ha valakinek gondolkozását, racionális belátását befolyásolják indulatai. Számos alkalommal figyelmezteti önmagát is, hogy a hirtelen, meggondolatlan, az értelem kontrollja nélküli tettek megsebzik a környezetében élőket, és jóvátehetetlen érzelmi károkat okozhatnak. A túlzó érzések károsak mind a hétköznapokban, mind a közéletben, általában a racionalitást, az együttműködést kívánja az emberi tevékenységekben - sugallja a napló szövege. Annál kívánatosabbak azonban a művészetben, elsősorban a zenében: a szó minden pozitív jelentésű előfordulása erre a területre vonatkozik.143 2.3.3. Önuralom Az elutasított minőséggel - szenvedelem/szenvedély - szembeni pozitív pólust az ön- megtagadás/önuralom fogalma jelöli ki. Hites Sándor Jósika regényeiről írott könyvében az „öngyőzedelem” etikája fejezetcímként szerepel, ahogy az Abafi bevezetője kifejti a regény „célzása komoly, s oda megy ki, hogy erős akarattal minden aljast le lehet győzni, hogy a tökély útja nehéz, számtalan visszaesésesek vannak a megszokott rosszra, de végre a lelki erő diadalt nyer, ha tud akarni.”144 Szemere Bertalan 1839-es Kölcsey-emlékbe- széde is az önuralom, az önmegtagadás felsőbbrendűségének bizonyítására épül. Bártfay fogadott fiának így fogalmazza meg ezzel kapcsolatos életelveit: „Buzdítottam fiúi kötelességire, engedékenységre, műveltségre, tehetségeinek használására. - Szólottám az önmegtagadásról, mint az élet’ minden helyzetében olly igen szükséges tulajdonról; előhozám a’ felületességet, szenvedelmi ingerültséget, ’s magán uralkodást; előhozám az önhittséget, elbizakodást, makacsságot. [...] Intettem őt minden jóra, ’s közlém vele, 140 Ovidius, Metamorphoses, ford. Devecseri Gábor, Helikon, Budapest, 1964,187. 141 1839. október 12. 142 1839. február 9. 143 1840. január 4. és 1839. július 25. - A fiatal Bártfay leveleiben még lépten-nyomon feltűnik egyszerre az intellektust és az érzelmeket megcélzó irodalom melletti érvelés, aminek az a szándéka, hogy „az olvasót világosítsa együtt és melegítse. Ilyenek nálunk többet tehetnek, mint száraz okoskodással tömött sanyargató Foliantok: mert nem elég magában a’ világosodás, mert az élet szelíd hév ’s ápoló meleg nélkül nem gerjed, nem tenyészhet.” - írja például a Nemzeti hagyományokról.) 144 Idézi: Hites Sándor, Még dadogtak, amikor ő megszólalt. Jósika Miklós és a történelmi regény, Universitas, Budapest, 2008, 68. - Jósika Miklós, Abafi, [1836], Szépirodalmi, Budapest, 1960, 40.
