Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÄRTFAY-DIÄRIUM SAJÁTOSSÁGAI 499 2.3.1. Csomópont: a sztoicizmus A fent vázolt vizsgálat eredményét természetesen szükséges ütköztetni és egyeztetni más forrásokkal - visszaemlékezésekkel, levelekkel, önvallomásokkal - és azok interpretációival. Bártfaynak a saját maga által rögzített életelveiből leginkább a sztoicizmus értékrendjének keretei133 olvashatók ki. Érzékelhetően ezt tekintette normának - mint sokan mások is a korban.134 Bártfay tanulmányai és érdeklődése is valószínűsítik ezt. Magát a kifejezést ugyan nem írja le, de hangoztatott nézetei - az önuralom, az élet nehézségeinek panasz nélkül való elviselése, a hűség, az áldozatkészség, a puritán életvitel, a józan mértékletesség - ennek erkölcsi rendje, ítéletei köré szerveződnek. Kedvenc, fejből idézett szerzői Horatius és Tacitus,135 de a Korán és Konfuciusz filozófiáját is élvezettel olvassa.136 A visszaemlékezések általában nem egyértelműen tükrözik ezeket a komoly és kissé komor, szigorú nézeteket. A Bártfayról írottak hangsúlyozzák kompromisszumkészségét, figyelmességét, lényének kellemességre, kiegyensúlyozottságra, derűre törekvő alkatát.137 A Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubjában őrzött portréja - egy kisméretű, bőrtokos, igényes kidolgozású Barabás-akvarell, amely nyilván személyes ajándéknak készült - megerősíti ezt a képet: ápolt, választékos külsejű, tekintélyes, ugyanakkor eleven tekintetű, fiatalos negyvenes férfit ábrázol. 2.3.2. Szenvedelem A szenvedelem, a szenvedély kifejezések Bártfaynak azokban a megjegyzéseiben fordulnak elő, ahol a tettek általános mozgatórugóit keresi, és ahol az embert irányító, uraló erőkre utal.138 Foglalkoztatják az emberi természetben rejlő rossz elszabadulásának pillanatai; a túlzás, a féktelenség megnyilatkozásai, amelyek nem csupán az egyéni élet harmóniáját veszélyeztetik, de a közösségét is, legyen szó akár baráti, akár politikai csoportról. Bártfay rendszeresen és tudatosan akarja nevelt fia tűrőképességét alakítani ezen a téren. Arra biztatja, hogy a szenvedélyességet - ezt a számára legkevésbé kívánatos tulajdonságát - mérsékelje magában. A változás elérésére Bártfay a sakkot - mint imitált küzdelmet - látja a legalkalmasabbnak.139 133 A sztoicizmus 19. századi magyar hagyományáról lásd Takáts József, Gyulai, emlékbeszéd, kanonizáció = A magyar irodalmi kánon a XIX. században, szerk. Uő., Kijárat, Budapest, 2000, különösképpen 171-172; és Dávidházi Péter fejezete: Dávidházi Péter, Korjellemző igény 1849 után. A tacitusi eszmény sztoikus olvasatának kelendősége = Uő., Egy nemzeti tudomány születése. Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet, Universitas, Budapest, 2004, különösképpen 611-618. A „sztoikus világnézet fokozódó igénylését” és az önfegyelem-eszmény elterjedését egyértelműen a szabadságharc utáni időszak jellemzőjének tartja. Uo., 540, 606. 134 „A kortársak tudatában a látható, a megnyilatkozó szociabilitás elfojtása, az önmegtartóztató fegyelem, a csendben maradás szokássá válása egytől egyig felmagasztosult polgári erénnyé és osztálytulajdonsággá.” Gyáni, Az utca és a szalon..., I. m., 25. 135 Bártfay jegyzetei között található Tacitus életrajzának magyar fordítása: „Agricola életrajza. így forditá szorul szóra Baricz. Lemásolám Pesten, Jun. 25d. 1844, a fordító kéziratából Bártfay László.” Bártfay László másolatai és jegyzetei. OSZK Kt., Quart. Hung. 1526, II. 136 Nagy Károly levelei Bártfay Lászlóhoz. (1831-1838), kiad., bev. Kovács Katalin, Aetas 1997/4, 70. 137 „A maga csendes, kiegyenlítő lényével otthont teremt az irodalom számára.” Fábri Anna, Az irodalom..., I. m., 527. 138 A kor szenvedély-fogalmáról, az általánosan ismert antik szöveghelyekről, az „önfegyelemmel leküzdött indulat” toposzáról lásd Dávidházi Péter, „Sine ira et studio”. Toldy és a tacitusi eszmény meghonosítása = Uő., Egy nemzeti..., I. m., 569-618, különösképpen 569, 586, 590, 612. 139 1 838. december 25.
