Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
494 2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI désére, ruhadarabjaira; többnyire megmarad az egyszerű megnevezésnél.104 Szinte csak véletlenül (mondjuk egy ajándék kapcsán) derül ki a ruhadarabok színe, anyaga, ára, díszítése: például kordován bőr csizma, fekete bársony mellény, néha feltűnik egy hamuszínű divatos mantilla és elveszett tárgyként jelenik meg néhány klárisokkal, gyöngyökkel kirakott inggomb.105 A kor divatlapjai, a sajtó- és színháztörténet dokumentumai alapján joggal várható lenne, hogy a magyar viselet, a nemzeti divat előretörése - aminek például Károlyiné személyes példamutatásával elkötelezett népszerűsitője - nyomot hagy a szövegen. Bártfay azonban ilyesmiről egyáltalán nem ejt szót, sőt az öltözetek leírását nem használja a személyek jellemzésére vagy azonosítására, pusztán általánosságban moralizál például a halottak napján a temetőben cifrálkodókról: „öltözetük többnyire piperézett ’s pompás”. Lukács Anikónak a korszakot áttekintő tanulmánya hasonló mérleget ad: a naplóírók, a visszaemlékezők legfeljebb egy-egy különleges, személyes epizód alkalmával jegyzik föl, hogy mi is volt rajtuk (bálon, megismerkedés alkalmával, kínos társadalmi eseményen stb.), s többnyire csak közvetetten lehet következtetni ruházatukra.106 Ilyen ritka, különleges pillanat a Bártfay-naplóban Wesselényi búcsúja: „Ekkor kérdezé Benyovszkyt, magyar ruhába öltözzék e? - a’ mint hallá, nem szükséges, ’s hogy úgy menjen a’ mint van legalább tiszta nadrágot öltök magamra, úgymond; ’s ott jelenlétünkben egészen által öltözött feketébe, sötét barna téli kaputot öltvén föli- be.”107 A magyar ruha tehát ünnepi öltözet marad Bártfay környezetében; nincs vagy alig van orientáló, értékjelző szerepe. Bártfayt érzékelhetően személyesen valószínűleg feszélyezi is a drága, hivalkodó, alkalmi öltözet.108 A hétköznapi, mindennapos viselet tehát nem vagy alig jelenik meg szövegszerűen a naplóban. Vagyis a korabeli képzőművészeti ábrázolásokkal összevetve és összhangban állíthatjuk, hogy Bártfayék környezetében is az ún. német ruha volt ekkoriban általános. A naplóíró még a korszak leghíresebb magyar ruhakészítő szabójánál, Kostyál Ádámnál is ezt rendelt.109 Talán egyetlen egyszer csábult el, hogy egy divatos, Kostyáltól mutatóba küldött újszerű ruhadarabot rendeljen meg: egy zekét, ami a korszakban egyre népszerűbb „magyaros” férfiviseletnek számított.110 104 Ing, nadrág, mellény, nyakravaló, kesztyű, (szalma)kalap, „fejér ruha” (fehérnemű), felöltöny (alsó kabát), kaput (felső kabát), női nyakkendő. 105 „Habos egy magyar csizmának való kordovány bőrrel, melly saját készítménye, ajándékozott meg.” 1839. július 13.) - „[...] szép selyem hamuszin mantillát ajándékozék neki, [...]” 1839. október 24. - „Elvivém Kostyálhoz a fekete bársonyt, mellyet nőm ada újévi ajándékul, hogy mellényt készítsen belőle.” 1840. január 8. - „[...] nőm kék nyakkendőt ajándékoza.” 1840. november 8. - „Nőm, újévi ajándékúl, violaszín bársony mellényt adott: [...]” 1841. január 1. - „[...] elvesztém arany ing-gombomat, melly klárisokkal volt kirakva.” 1839. május 8. - „[...] voltam Nagy boltjába posztót vásárolni, s vevék magamnak is fekete szinü angoly szövetet, téli nadrágra.” 1838. október 4. - „[...] Sahradnicek szabó kék kaputomat megújítván elhozá a’ kiigazított nyári nadrágokkal együtt, s fizettem neki 16 váltó ftot.” 1839. június 24. - „A’ szabó elhozta megigazított téli zöld kaputomat, fizettem neki 17 ft 30 krt vczd.” 1840. január 6. - „[...] kimenék Hideghez kalapot vásárolni [...] 5 peng ftért.” 106 Lukács Anikó, Átöltözések. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében. Aetas 2008/3. 107 1839. február 9. 108 1839. április 20. 109 1839. június 8., 1838. augusztus 10. - Lukács Anikó tanulmánya több példát idéz arra, hogy az ünnepélyes magyar viselet megrendelése kényszerűség, drágának, némileg feltűnőnek, hiúságot feltételezőnek tartják. A kor egyszerű, polgári kényelmes férfidivatja az ún. német ruha. Lásd Lukács, I. m., 58-59. 110 A zeke és a frakk híveinek sajtópolémiájáról 1842-ben lásd Lukács Anikó, Nemzeti divat a reformkori Pesten, Korall 2002. december, 10-51.
