Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
484 2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI élni tud.”41 Bártfay egészen másképp ír árvízben megsemmisült otthonáról.42 Az élet- narratíva átírása kulcsfontosságú támogatást ad az egyéni krízisekben. „A társadalom kényszeríti az ember arra, hogy időről időre ne csak reprodukálja gondolatban életének előző eseményeit, hanem inkább átjavítsa, kitörölje, kiegészítse oly módon, hogy mégis meg legyünk győződve arról, hogy emlékeink pontosak, s olyan presztízst tulajdonítsunk nekik, mely a valóságban nem volt meg.”43 2.I.3. A NARRÁCIÓ TÍPUSAI ÉS CÉLJA A napló szikár, sokszor egyhangú, erősen fragmentált, szerkesztetlen szövegét időről- időre szinte irodalmi igénnyel megírt „betétek” szakítják meg.44 Az idő a Bártfay számára fontos pillanatokban kitágul, és egy egészen másfajta narratíva jelenik meg,45 például amikor Liszt fergeteges hatású pesti koncertjeiről ír.46 Ezek az érzékletes, a benyomásokat aprólékosan rögzítő, képeket, jeleneteket, helyzeteket kiválóan felidézni képes leírások az olvasóban szinte a jelenlét illúzióját keltik. A tényeket eseményekké alakítja az elbeszélés.47 A négy évnyi napló legjelentősebb betétei a Bártfay számára kiemelkedőnek tűnő, nyilvános epizódokat örökítik meg: többek között egy Füredről induló társas kirándulást Vörösmartyval a Tihanyi-félszigetre, a többéves börtönre ítélt Wesselényi drámai búcsúját, Eötvös József Kölcsey-emlékbeszédének ünnepélyes felolvasását. Legkorábban ezek a részek kerültek nyilvánosságra a Bártfay-naplóból,48 ezek jelölték ki helyét a nemzeti emlékezetben, ezek a szövegek váltak az irodalomtörténeti hagyomány részévé. Az „emlékezés maga is narratív rendszerező és megjelenítő aktus”,49 az emlékezés sokkal inkább konstrukció, mint puszta reprodukció.50 Ezekben az önálló jelenetként megírt történetekben - a szöveg más helyeitől eltérően - különösen erőteljesen érezhető 41 Idézi Veress Dániel, Fürkészések a naplóíró Wesselényi körül = Uő., Férfibú és történeti gyász. Glosszák Wesselényi Miklós életéhez, művéhez, eszmevilágához, Pallas - Akadémiai, Csíkszereda, 2000, 75. 42 1 83 8. március 13. 43 K. Horváth Zsolt idézi: Maurice Halbwachs, Les cadres sociaux de la mémoire, Mouton, Paris - La Haye, 1976,112-113. - K. Horváth: Önarcképcsarnok..., I. m., 87. 44 Ez a kétféle narratíva, rögzítésmód megfelel Gustav Rene Hocke Das europäische Tagebuch, Limes, Wiesbaden, [1963] című könyve felosztásának. A szöveggyűjteményhez írt tanulmány megkülönböztet „Notiz- Tagebuch”-ot - amely emlékeztetőül, a külső világ eseményeinek rendezésére szolgál, az egyéni nézőpont rögzítésével és önmegfigyeléssel egészül ki -, illetve „erzählende Tagebuch”-ot, mely elbeszélő formában írja le az eseményeket. Egyik típus sem tartozik a szépirodalom körébe, mindkettő „vorliterarische menschliche Selbstzeugnisse”, vagyis mentalitástörténeti dokumentum. 45 „Bártfay máskor szűkszavú és száraz naplója e napok leírásánál nemcsak megbővül, de meg is elevenedik, meg is színesedik.” Vörös Károly, Füred..., I. m., 114. 46 1839. január 6. - az előadások körülményeiről lásd a Liszt Ferenchez című vers jegyzetét. Vörösmarty Mihály Minden Munkái (VMÖM) Kisebb költemények, III. köt., s. a. r. Tóth Dezső, Akadémiai, Budapest, 1962,217-224. 47 „Voltaképpen nem is az esemény maga foglalkoztatja, hanem a körülötte bontakozó rendkívül sokrétegű beszéd, a tény eseménnyé alakításának összetett nyelvi-retorikai hálózata.” Hites Sándor, A múltnak kútja. Tanulmányok a történeti elbeszélések köréből, József Attila Kör - Ulpius-ház, Budapest, 2004, 60. 48 Liszt pesti diadala 1840-ben, Fővárosi Lapok 1877/12; Wesselényi Miklós bezáratása, Fővárosi Lapok 1877/12, 65-67; Vörösmarty Balatonfüreden = Vörösmarty Mihály. 1800-1855, szerk. Lukácsy Sándor, Budapest, 1958, 241-244; Vörös Károly, Füred és vendégei 1838 egy nyári hetében = A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, IIL, szerk. Éri István, Veszprém, 1965. (klny.) 49 Gyáni Gábor, Emlékezés és oral history = Uő., Emlékezet..., I. m., 133. és Uő., A napló..., I. m., 145-160. 50 Frederic C. Barlett, Az emlékezés. Kísérleti és szociálpszichológiai tanulmány, Gondolat, Budapest, 1985, 288.
