Kalla Zsuzsa (szerk.): Bártfay László naplói (Budapest, 2010)
„MIVÉ EGYKOR TALÁN LEHETNI ÁLMODOZTAM" A NAPLÓK ÉS BÁRTFAY - 2. A Bártfay-diárium sajátosságai
2. A BÁRTFAY-DIÁRIUM SAJÁTOSSÁGAI 485 a megszerkesztettség.51 Bártfay szándékai, céljai ezekben az esetekben egyértelműek: a felolvasásra, esetleg nyilvános közlésre szánt szakaszok tartalmát és formáját a feltételezett hallgatóság igényeihez igazítja.52 Az egyik esetben ez talán csak egyetlen személy, máskor a pesti baráti társaság, néha pedig általában a kortársak, a szélesebb értelemben vett utókor. Bártfay mintegy kötelességének érzi, hogy amikor a nemzeti közösség számára jelentős esemény tanújává válik vagy mások számára is tanulságos, különleges pillanatokat él át, akkor azt megörökítse és pontosan, részletekbe menően, hitelesen tudósítson róla.53 Természetesen, mivel még az észlelés is szelektív, egy bizonyos esemény leírásában a „hitelesség”, a „megbízhatóság” kategóriájával óvatosan kell bánni.54 A részvételnél - minden ismeretelméleti dilemma ellenére - közvetlenebb megismerési státus aligha gondolható el, írja K. Horváth Zsolt a visszaemlékezések forrásértékével kapcsolatos fejtegetéseiben.55 E szövegegységek kapcsán vetődik fel legélesebben az a kérdés, Bártfay milyen mértékben igazította mondandóját külső referenciákhoz. Ezek a betét- jellegű szövegek például semmiképpen sem igazolják az alábbi, általánosnak mondható, a magánnaplóval kapcsolatos deheroizáló történészi várakozást: „.. .ha az érdekel minket, hogy bizonyos történeti eseményeket hogyan láttak az azokat megélők, akkor el kell fogadnunk azt, hogy a kortársak, a saját idejükben, alkalmasint jóval prózaiabbnak, szürkébbnek, ugyanakkor kevésbé heroikusnak vagy romantikusnak élték meg, mint azt mi hagyományként hozott, s konvencióként elfogadott ismeretrendszerünk okán (vagyis bizalmi alapon), elváráshorizontunk révén esetleg szeretnénk.”56 2.I.4. A NAPLÓVEZETÉS TECHNIKÁI Minden magánhasználatra készült életdokumentum esetében önként adódik a kérdés, felderíthető-e, milyen szándék vezette íróját,57 volt-e tudatos célja vele, hogyan és mire használta az elkészült szöveget. Bártfay valószínűsíthetően élete több szakaszában vezetett naplót,58 de csupán az 1838-41-es időszak és az 1849-51-es évek feljegyzései maradtak fenn az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában.59 Feltételezhetjük, hogy bár az ismertté vált magánnaplók 51 Gyáni, Emlékezés és oral history, I. m., 140. 52 Erre lásd részletesebben a 2.1.4. Anaplóvezetés technikái alfejezetet. 53 Erre lásd részletesebben a 2.3. Bártfay életnézetei a naplóban és az 5.10. Börtönbe vonulás (1839. február 9.) című fejezeteket. 54 Erre lásd részletesebben a 2.2. A következtetések módszereiről című fejezetet. 55 K. Horváth, Önarcképcsarnok..., I. m., 89. Lásd még a naplók forrásértékéről: Gyáni, Emlékezés és oral history, I. m., 128-144. 56 K. Horváth, Önarcképcsarnok..., I. m., 86. 57 „Mint minden naplónál, ez esetben is nyomban felmerül a naplóírás feltehető indítékának kérdése. Túl az ezzel kapcsolatban gyakorta hangoztatni szokott általános magyarázatokon, Etelka kapcsán külön is megemlíthetjük az érzelmi magára hagyatottságból fakadó nyilvánvaló motivációt.” Gyáni, Női identitás..., I. m., 34. 58 Toldy visszaemlékezésében azt írja, Bártfay „a naplózás hasznos, de időt rabló szokásáról nem mondott le soha”. Toldy Ferenc, Irodalmi társasköreink emlékezete Bessenyeitől Kisfaludy Károly köréig, Budapesti Szemle 1875, XV, 11. - Völgyesi Orsolya szintén feltételezi, hogy Bártfay korábbi naplóinak jelentős része az 1838-as árvízben megsemmisült. Kölcsey Ferenc, Országgyűlési napló, s. a. r. Völgyesi Orsolya, Universitas, Budapest, 2000, 296. (a továbbiakban Országgyűlési napló), Kölcsey Ferenc Minden Munkái (KFMM) 59 Bártfaynak egy 1847-es müncheni útjáról írt levelében utal arra, hogy feljegyzéseket készített tapasztalatairól: „Egyébiránt máris olyan vagyok mint a’ részeg; itt is, ott is, és mindenütt új meg új látvány mutatkozik; ki kell majd józanodnom, csendesednem, a’ látott- s tapasztaltakat elrendeznem, hogy szólhassak felölök.
